Na ez az, ami biztosan NEM akar a blogom lenni. Múltkor kaptam valakitől egy kőkemény kritikát a blogommal kapcsolatban: eszerint nem lehet megtanítani senkit angolul, mindenki maga felel azért, hogy megtanul-e. Maximálisan egyetértek ezzel a véleménnyel. Nem ígérem neked, hogy ha sokat olvasgatod a bejegyzéseimet, akkor (és pusztán attól) tudni fogsz angolul.

De azt megígérem, hogy felébresztem benned a vágyat, hogy te is meg akarj tanulni angolul. Segítek megkeresni a saját belső hajtóerődet, ami a célod eléréséig egyre űz. Segítek, hogy fenn is maradjon a kezdeti lelkesedésed. Segítek, hogy átlendülj a holtpontokon. És hogy elhidd, hogy neked is sikerülhet, akármennyi kudarcot is éltél meg eddig ezzel kapcsolatban. Vannak még kétségeid? :)

Még mindig visszatérek kicsit a kormány angollal kapcsolatos terveihez.

Hogy az angol könnyű-e? Én 6 évig tanultam a németet általános iskolás koromban, és a szerencsések közé tartoztam, akik nem az orosszal bajlódtak. (Oroszul csupán egy évig kellett tanulnom, de van egy vers, a Szeptember elseje című, amit még mindig el tudok mondani. Ja, és jelenteni is tudok oroszul. Erről mindig az jut eszembe, amikor okos emberek arról vitatkoznak, hogy kell-e óvodában vagy alsó tagozaton idegen nyelvet tanítani a gyereknek, amikor a büdös kölke még magyarul se tud írni, olvasni. Szerény véleményem és tapasztalataim alapján, igenis meghatározó a korai találkozás ÉLMÉNYE az idegen nyelvvel! És nem írni meg olvasni kell megtanítani a kisgyereket idegen nyelven, hanem dalokat, mondókákat, játékokat (Lásd fent: élmény), ami a későbbi tanuláshoz való hozzáállását alapvetően meg fogja határozni.)

Amikor bekerültem középiskolába, az elsők között voltam, aki jelentkezett az angolos csoportba, bár akkor még semmit nem tudtam angolul. Csak abban voltam biztos, hogy németet nem akarok tanulni. És igen, iszonyatosan jó érzés volt fél év (kizárólag iskolai) angoltanulás után megérteni Beatles számok szövegét és nagyon egyszerű tőmondatokban megfogalmazni a mondanivalómat.

Szerintem nulláról alapfokra vagy valamivel afölé tényleg gyorsan és látványosan el lehet jutni az angol nyelvben. Hogy ez mit is jelent pontosan, azt elolvashatod az alábbi oldalon. A táblázat A1 és A2 oszlopát nézd.

http://europass.cedefop.europa.eu/LanguageSelfAssessmentGrid/hu

Szerintem Magyarországon a semmilyen idegen nyelven nem beszélők nagy része el tudna jutni erre a szintre.

Hogy ez miért lenne jó? Mert ma az angol nyelv mindenhol körülvesz minket. Egyszerűen része a mindennapoknak. És itt most nem arra gondolok, hogy el kéne felejtenünk tisztességesen magyarul beszélni vagy magyar szavak helyett angolt használni, mert az a menő. (Én nem szeretek lájkolni dolgokat.) De szerintem homokba dugja a fejét az, aki azt állítja, az angol nélkül is lehet boldogulni - vagy ha lehet is, biztosan nehezebben.

Az egy következő blogbejegyzés témája lesz, hogy szerintem nem kell mindenkinek középfokú nyelvvizsga.

 Ernesto Peet írását szó szerint idézem az Egyenlítő blog-ról:

"Ezen sorok írója épp akkor koptatta az általános iskolában a padot, amikor jött a rendszerváltás, és már nem kellett oroszul tanulni. Sőt, az addig monopol helyzetet élvező nyelv még opcióként sem merülhetett fel. Tekintve, hogy addig Magyarországon csak azt lehetett tanulni, nem igazán dúskáltunk az egyéb idegen nyelvet oktató tanerőkben.

Biztos vagyok abban, hogy korosztályomból még sokan emlékeznek a gyorstalpalókon átképzett, és ennek megfelelő teljesítményt nyújtó angol- és némettanárokra. Pechemre, én éppen egy ilyet fogtam ki ötödikes koromban. Iskolánkban nem volt más választási lehetőség, németet kellett tanulni és kész. 4 évig tanultuk heti 3 órában az oktatási államtitkárság nyelvoktatási koncepciójában kifejezetten támogatott germán nyelvcsaládba tartozó, nagyon nehéz nyelvet. Utáltam. Van belőle nyelvvizsgám is, de most - kb. 17 év elteltével - örülök, ha egy kávét tudok rendelni Bécsben, a kedvenc kávézómban (mondjuk azt is csak a “feeling” kedvéért, Bécsben ugyanis mindenki beszél angolul)

Amint bekerültem a középiskolába, két dolog vált világossá szinte azonnal:
1. Rohadtul le vagyok maradva osztálytársaimhoz képest, akik már az általánosban is angolt tanultak.
2. Abszolút felesleges volt a küzdelem a der-die-das-szal az elmúlt években, mivel soha többet a büdös életben nem kell majd sem használnom/sem tovább tanulnom a németet.

És igen, igaza van Hoffmann Rózsáéknak, valóban sokkal könnyebb angolul tanulni például a német után, és lehet, hogy szerepet játszott ez is abban, hogy ezúttal igazi örömmel vetettem bele magam a nyelvtanulásba, hogy két évvel később már eredetiben olvashassam Oscar Wildetól Az önző óriást.

Azóta sokfelé jártam a világban, és sehol nem féltem attól, hogy nagyobb baj történhet, mivel angolul mindenhol beszélnek, ha mást nem is, annyit mindenképp, hogy ne veszhessen el a hülye turista. Bizony, még a franciák is. Az már más kérdés, hogy ők szeretnek úgy tenni, mintha nem. Sőt, ma már olyan világban élünk, hogy angoltudás nélkül nem megyünk semmire a tudomány, a diplomácia vagy akár a kultúra területén sem.  Az angol lett napjainkra a nagy, közös nemzetközi nyelv, amiben feltehetőleg komoly szerepet játszik viszonylagos könnyűsége is. Bár azért itt álljunk meg egy szóra! Ha valaki magas szinten szeretné beszélni, akkor bizony rossz hírem van: nem lesz elegendő megnézni pár klippet a YouTube-on, vagy csetelni pár mondatot a fészbukon a szomszédos farm gazdájával. Mint minden máshoz, ehhez is kemény meló és kitartás kell majd, és higgyétek el: észre fogjátok venni, akármit is állít Dux László.

Hoffmann Rózsa Angliában Monty Python - Magyar szótár

Az egyébként nagyon helyes, hogy nyelvoktatási koncepció készül, tekintve, hogy Magyarország az utolsó helyen áll az uniós országok között az idegen nyelvet beszélők sorában, de ami talán még ennél is aggasztóbb: 75 százalékunk nem beszél egyetlen idegen nyelvet sem. Nem véletlen, hogy a városban bolyongó turisták őszinte hálával pillantanak arra, aki képes az Excuse me, do you speak English? - kérdésre egy épkézláb mondattal reagálni. Szörnyen égő ez mindannyiunknak, arról nem is beszélve, hogy immáron hét éve az Európai Unió tagjai is vagyunk.

„A többnyelvűséget kutatók körében általános szakmai vélemény, hogy a korai gyermekkorban, autentikus beszélőktől elsajátított nyelvtudást az úgynevezett kritikus kor, tehát a pubertás után már nem lehet pótolni. Ennek az az oka, hogy az adott nyelveket természetesen úton sajátítja el az érintett személy. Iskolai, óvodai nyelvi közvetítés keretében is ez az ideális cél…." - HVG, olvasói levél (Brenner Koloman nyelvész, egyetemi docens)

Lehetett ezt okosan is csinálni. Szombathelyen 2006-ban, az akkori városvezetés úgy döntött, hogy bevezeti az angol és német nyelvek játékos oktatását az óvodákban. A gyerekeket külön térítés nélkül írathatták be a foglalkozásokra. A Nyugat-Magyarországi Egyetem 2008-ban beindította az angol és német nyelvű óvodapedagógusi képzést, a város pedig vállalta, hogy az itt végzetteknek munkát ad. Egy lépésre voltak attól, hogy a sikeres programot felmenő rendszerben folytassák az általános iskolákban, majd a fülkeforradalom elsőként törölte el a programot, miután 2010-ben a Fidesz átvette a város irányítását. Kár érte.

Így aztán mi azt tanácsolnánk Hoffmann Rózsáéknak, hogy ahelyett, hogy azon aggodalmaskodnak, hogy az, aki angolul már megtanult nem kezd majd bele a második idegen nyelvbe, inkább arra összpontosítsanak, hogy legalább az elsőt tanulják meg rendesen a gyerekek. Ne azt az iskolát jutalmazzák, amelyik visszaszorítja az angolt, hanem inkább azt, amelyik a legtöbb nyelvvizsgával rendelkező tanulót képes prezentálni. Ezeken a statisztikákon ugyanis gyorsan változtatnunk kell, különben cseszhetjük a versenyképességet, meg az összes többi, szépen hangzó lózungot, ami mint tudjuk, nagyon fontos.

Ui.:

Egyik olvasónk jelezte, hogy Hoffmann igazán megkérdezhetne az angol nyelv fontosságáról egy prominens fideszest."

Hozzáteszek egyet a kommentek közül is:

Vera Kökény · ELTE PPK

http://egyenlito.blog.hu/2011/08/20/versenykepes_oktatas_angol_nyelv_nelkul#comments

Egyszer már leírtam a véleményemet az angol vs német témáról. Úgy gondoltam, nem is foglalkozom a kérdéssel többet. Aztán augusztus 17-én az origo-n olvastam az oktatási államtitkárság legújabb agyszüleményéről, és csakazértis leírom, mennyire föláll tőle a szőr a hátamon.

1. Nem gondolom, hogy a közoktatásban ma az a legnagyobb probléma, hogy a diákok többsége az angolt tanulja első idegen nyelvként.

2. Tegyük fel, hogy az angolt tényleg könnyebb megtanulni, mint bármelyiket a címben felsoroltak közül. Miért baj, hogy a diáknak sikerélménye van a nyelvtanulásban? Nem lehet, hogy akkor nagyobb kedvvel fog majd a második idegen nyelv tanulásába is?

3. Miért tagadjuk le azt a tényt, hogy az átlag nyelvtanulót igenis frusztrálja a kommunikációban, hogy a német mindent ragoz? Vagy hogy a franciában annyira bonyolult a szavak kiejtése?

4. Tegyük fel, hogy az angolt sikerül ennek a bizonyos diáknak tisztességesen megtanulnia. Baj, ha az ide tévedő turistának olyan nyelven tud útbaigazítást adni, amit az nagyon nagy valószínűséggel szintén beszél? Vagy ha elvetődik a világ bármely részére, akkor a füstjeleken kívül más eszköze is van a kommunikációra?

5. Mi van azzal a teljesen átlagos képességű nyelvtanulóval, aki örül, ha egyetlen idegen nyelven megtanul rendesen kommunikálni? Vagy továbbra is az a cél, hogy a gyerek tizennyolc, húszéves korára elmondhassa: Tíz éve tanulok németül/angolul/franciául, de egy épkézláb mondatot nem tudok kinyögni?

5. Majd mi magyarok megmutatjuk a világnak? Dacolunk a ténnyel, hogy az üzleti élet, a számítástechnika, az internet világának nyelve az angol, és mi csakazértis felnevelünk egy csomó gyereket, akik németül, spanyolul és franciául tudnak? És ettől majd jó lesz nekünk? Vagy a magyar gazdaságnak?

Természetesen az előbb leírtakkal hazabeszélek, én sem németet, franciát, latint vagy spanyolt tanítok. És felvállalom a véleményemet akkor is, ha nem mindenki ért vele egyet. Szokás szerint...

Megváltoztatja az angol tanulást a kormány

"Az angol annyiban könnyebb, mint például az orosz, hogy nem kell az elején egy másik ábécét megtanulni. Könnyebb, mint a német, mert nincs a három névelő, a der-die-das. Viszont van tizenkét igeidő és a műveltető szerkezet, amelyet általában nehéz megtanulni" - mondta az [origo]-nak Farczádi-Bencze Tamás, aki több mint egy évtizede angoltanár, és tanított általános iskolásokat, illetve a tanárképzésben is oktat leendő nyelvtanárokat.

Jelenleg az angol a legelterjedtebb az iskolai nyelvoktatásban, az oktatási államtitkárság a készülő nyelvoktatási stratégia szerint ugyanakkor lépéseket tenne a háttérbe szorítására. Az [origo] birtokába került koncepciótervezet - amely még változhat az elfogadása előtt - azt írja: "szerencsés, ha az első idegen nyelv nem az angol, didaktikai okból. Az angoltanulás kezdeti, nagyon gyors és látványos sikerei azt a tévképzetet kelthetik a tanulókban, hogy idegen nyelvet ilyen egyszerű tanulni". A stratégia úgy fogalmaz, hogy "célszerű olyan nyelvet választani, amelynek strukturált nyelvtani rendszere egyértelműen leírható, és egyenletes megterhelést jelent a tanulása (például neolatin nyelvek)".

Mint arról korábban beszámoltunk, az oktatási államtitkárság által készített nyelvoktatási stratégia szerint az angol nyelv ismerete alapkövetelmény lenne, de a dokumentum előnyben részesítené a neolatin nyelveket, például a franciát és a spanyolt, valamint a germán nyelvekhez tartozó németet. A stratégia azt támogatná, hogy az általános iskolákban ne első, hanem második nyelvként oktassák az angolt. A kormány tervei szerint az első nyelv tanítását legkésőbb az általános iskola negyedik osztályában kellene elkezdeni, a második idegen nyelv oktatása pedig hetedikben kezdődne, és emelné a nyelvórák számát is az államtitkárság (erről itt olvashat).

Fél év után üres mezőn bolyonganak a nyelvtanulók

Dux László felsőoktatási helyettes államtitkár a múlt héten a Kossuth rádiónak azt mondta, hogy saját tapasztalatai szerint azért hasznosabb első nyelvként egy latin vagy egy szláv nyelvet tanulni, mert az angolt ez után könnyebb elsajátítani. "Ha valakit korábban megtanítanak egy másik nyelvre, akkor szinte észre sem veszi, hogy mellette az angolt is meg tudja tanulni - azért, mert az informatikától kezdve a nemzetközi zenei életig és a molekuláris biológiáig szinte sajnos csak angol szavakat használunk" - mondta Dux László.

Farczádi-Bencze Tamás angoltanár szerint a tanulókat valóban sok impulzus éri angolul, mégsem lehet kijelenteni, hogy ezt a nyelvet könnyű megtanulni. "Az elején van egy boom szakasz, amikor a tanulóknak sok sikerélményük van, össze tudnak rakni egy mondatot, a ragozás sem okoz problémát; de nagyjából fél év után egy üres mezőn bolyonganak a nyelvtanulók, amikor az új nyelvtani elemek miatt nehezebb előre jutni" - mondta Farczádi-Bencze Tamás. Az angoltanár szerint a második idegen nyelvet mindig egyszerűbb elkezdeni és megtanulni, mint az elsőt, hiszen a nyelvtanuló "már képes egy új rendszerben gondolkozni", és tapasztalatai szerint nem hátrányos, ha az angollal kezdik a gyerekek a nyelvtanulást.

"Nálunk az iskolában állandó konfliktus, hogy a gyerekek a második idegen nyelvre, a németre vagy a franciára nem fektetnek nagy súlyt" - mondta egy másik angoltanár, Kurta Fruzsina, aki jelenleg egy középiskolában tanít. Szerinte az angolnál is többéves kitartó tanulásra van szükség, és az internetről vagy az angol nyelvű klipekből tanult szavak alapján nem tanulhatja meg senki a nyelvet. "Attól, hogy valaki használja a shoppingolni szót, még nem tud angolul" - mondta Kurta Fruzsina.

"A szülők éles tiltakozását váltaná ki"

"Megoldási javaslatunk az első idegen nyelv megválasztására: valamilyen ösztönzésben részesüljön az az iskola, amely nem az angolt indítja első nyelvként" - ez áll a nyelvoktatási stratégia tervezetében. A dokumentum szerint ez az ösztönzés "nem szükségképpen anyagi jellegű" lenne. "Lehetne akár valamiféle minősítés azon iskoláknak, amelyek a nyelvi-kulturális többszínűség jegyében kínálnak más első, élő nyelvet, vagy a latint" - írja a stratégiában az államtitkárság. A stratégia készítői hozzáteszik, hogy ha a latint első nyelvként oktatnák, "nem kétséges előttünk, hogy ez a javaslat a szülők éles tiltakozását váltaná ki".

A dokumentum szerint a döntés előtt fel kell mérni, hogy hány nem angol szakos tanár van az országban, hiszen az iskolák "könnyebben találnak angol szakos, mint egyéb nyelvszakos tanárt". Arról egyelőre nem nyilatkozik a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatási államtitkársága, hogy elkészült-e a stratégia végleges változata, és mikor fogadhatják majd el. "Az ősz folyamán a közoktatási és a felsőoktatási törvény koncepciójának kodifikálása a legfontosabb feladat, így a nyelvoktatási stratégiára vonatkozóan nem lenne szerencsés időpontot megjelölni" - írta az [origo] kérdésére az államtitkárság.

Jól jönne a nyelviskoláknak

"Ha valóban háttérbe szorítják az angolt az iskolákban, nagyon jó idő köszönt a nyelviskolákra" - mondta az [origo]-nak Sipos Júlia, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének főtitkára a készülő nyelvoktatási stratégiáról. A főtitkár szerint ugyanis "az angol tagadhatatlanul a nemzetközi kommunikáció nyelve nemcsak Európában, hanem az egész a világon, így az angol iránti érdeklődés nem fog lecsökkenni". A nyelviskolákban tanulók nagyjából nyolcvan százaléka jelenleg is angolt tanul, és Sipos Júlia szerint még nagyobb igény lesz a nyelviskolai képzésre, ha az iskolákban nem lesz elegendő angolóra. Ennek ellenére Sipos szerint az egyesület nem támogatja az angol háttérbe szorítását, mert szerintük így az országban akkor még kevesebben tudnának angolul megszólalni.

A főtitkár szerint az sem segítené az iskolai angoloktatást, ha a kormány - mint arra a stratégia tervezetében utal - leszűkítené, milyen nyelvkönyvekből lehetne tanítani. A stratégiában az államtitkárság azt javasolja, hogy "a helyi pedagógiai programírás és a tankönyv megválasztása ne a tanár kizárólagos feladata legyen". Az [origo]-nak egy, a stratégia kidolgozásában részt vevő, névtelenséget kérő szakember megerősítette, hogy az államtitkárság tervei szerint a kerettantervekben nyelvenként és szintenként a jelenleginél jóval kevesebb, egy-két tankönyvet ajánlana majd a kormány a nyelvtanároknak.

Gloviczki Zoltán közoktatási helyettes államtitkár pénteki sajtótájékoztatóján azt mondta (erről itt olvashat), hogy a jelenlegi tankönyvjegyzékben áttekinthetetlen mennyiségű tankönyv, 4600 kiadvány szerepel, "így a kötelező kerettantervek bevezetésével egyidejűleg jelentősen lecsökken majd a hivatalos tankönyvlistára kerülő kötetek száma". A következő tanévre kiadott hivatalos jegyzék például 74 oldalon keresztül sorolja az angol oktatásához használható tankönyveket, míg a német kiadványok listája harminchét oldalt tesz ki. A francia és a spanyol nyelvkönyvek listája ezzel szemben két-két oldalon elfér.

Sipos Júlia azt mondja, hogy a tankönyvi kínálat szűkítésével nyelvtanárként nem ért egyet, hiszen "a kilencvenes évekig tapasztaltuk a magyar anyanyelvűeknek készült szűk tankönyvkínálatot, ismerjük is az eredményét". A főtitkár szerint ugyanis a szűk tankönyvkínálat is hozzájárult ahhoz, hogy kevesen tanulták meg az akkor minden iskolában kötelező orosz nyelvet.

Akkor sikerülni is fog! Hogy honnan tudom ezt ilyen biztosan? Tapasztalatból. Tanítványaim közül előbb sikerült az olyanok nyelvvizsgája, akik hittek magukban, és esetleg kevesebbet készültek, mint azoké, akik "halálra tanulták magukat", de azzal az érzéssel mentek nyelvvizsgázni, hogy "Ez nekem úgysem sikerülhet!"

Ezzel nem arra akarlak biztatni, hogy elég, ha hiszel magadban, tanulnod nem kell! Elégnek nem elég, de feltétlenül szükséges!

Én 2007 elején meg voltam győződve róla, hogy egy bizonyos iskolában fogok tanítani. Nyár elején meg is kaptam az állást úgy, hogy hivatalosan még ki sem írták a pályázatot. Az állás amúgy azóta is az enyém, véglegesítettek is, és a gyerekek már nagyon várják, hogy a babázás után visszamenjek hozzájuk. :)

Továbbmegyek a rendszeres felülvizsgálattal kapcsolatban: már többször megtettem, hogy az éppen aktuális céljaim listáját felvettem a telefonom diktafon funkciójával, és esténként, amikor a család apraja-nagyja már aludt, meghallgattam. Sokszor belealudtam, de tudtam, hogy így is "hat". És elhiheted nekem, nagyon jó érzés volt, amikor a felvétel hallgatása közben bevillant, hogy "De jó! Hiszen ez már megvalósult!"

És pontosan ezért, mert a megvalósult célok gondolatban nagy piros pipát kaptak, már írhattam is át a listát, és kezdhettem az egészet előröl. :)

Szerintem senki nem szeret fogorvoshoz járni, mégis sokan tudják, hogy jobb félévente elmenni egy ellenőrzésre, esetleg betömetni a még szinte észere sem vehető lyukat, mint iszonyatos fogfájással a fogorvosi ügyeletre rohanni, és kihúzatni a begyulladt fogat.

Így van ez a nyelvtanulásbéli motivációddal is: időnként ellenőrizni, felülvizsgálni kell. Tegyük fel, hogy megtaláltad magadban azt a hajtóerőt, ami ellenállhatatlanul űz, amíg csak el nem éred a célod. Mondjuk el is készítetted a saját kis motivációs táblácskádat, és kitetted a lakásban egy központi helyre. Viszont észre sem veszed, és már annyira megszokta a szemed a látványt, hogy már egyre kevesebbet mélázol el a képeken, vagy fel sem fogod, mit ábrázolnak. Éppen ezért  jól teszed, ha időnként megvizsgálod, mennyire változtak a céljaid az utóbbi néhány hónapban, mi az az 5 dolog, ami miatt MOST úgy gondolod, jó lesz, ha megtanulsz angolul. Sőt, ha kell, újra meg is alkothatod a céljaid listáját szép inspiráló képekkel illusztrálva. Aztán rajta, újra tedd egy jól látható helyre, és hagyd, hogy segítsen!

Szerintem nem csak a közoktatásban kell vigyázni a címkékkel, oda kell figyelni nyelviskolában vagy magántanárként a diákkal szemtől-szemben is. Meggyőződésem, hogy sokakat, akiknek a céljuk, szorgalmuk, kitartásuk megvolt az angol tanuláshoz, úgy segítettem hozzá  a sikeres nyelvvizsgához, hogy egyszerűen hittem abban, hogy meg tudják csinálni, és megerősítettem őket is ebben a hitükben. Felcímkéztem őket, mint sikeres nyelvtanulók!

Amikor az első munkahelyemen, egy általános iskolában elkezdtem dolgozni, kaptam egy hatodikos csoportot, sok jó képességű gyerekkel, akiknek én voltam a hetedik angoltanáruk. Ráadásul az elődömet rettenetesen utálták, és az elején folyton azt mesélték nekem, milyen jobbnál-jobb dolgokat eszeltek ki, hogy Á. nénivel kiszúrjanak. Egyszer megelégeltem a dolgot, mondtam nekik, hogy Á. néni és a többiek voltak a múlt, én vagyok a jelen és a jövő, mindegy mi volt eddig, helyrehozzuk a hibákat, megtanuljuk, amit kell, de innentől csak előre fogunk nézni.

Eltelt három év, megismertük, a többséggel meg is szerettük egymást. És nagyon jó érzés volt, amikor egyikük a ballagásuk utáni nyáron azt írta nekem e-mailben, hogy megismerkedett egy angol anyanyelvű emberrel, és most ébredt rá, hogy: Jé, ő tud angolul beszélni! Ennyit írtam válaszul: Én mondtam! :)

Csak, hogy meggyőzzelek arról, nem te vagy az egyedüli pedagógus, aki beskatulyáz. És hogy ennek milyen hatásai vannak a diákjaidra

Pygmalion-effektus vagy önbeteljesítő jóslat Tardos Annától:

„Végül engedjék meg, hogy még egy vizsgálatot ismertessek annak alátámasztására, hogy a fontos, a lényeges az, amit ténylegesen érzünk, gondolunk, amit esetleg anélkül, hogy tudnánk róla, a gyermeknek közvetítünk. A kommunikáció valódi tartalma a lényeges. Hadd említsek meg egy amerikai vizsgálatot (Rosenthal-Jacobson). Az Egyesült Államokban is probléma a hátrányos helyzetű gyermekek előmenetele, akik otthonról kevesebb indítással jönnek. Mindenféle terveket dolgoztak ki arról, hogy többet kell velük foglalkozni. Különféle vizsgálatot végeztek ezzel kapcsolatosan, ezek egyikéről számolok be röviden. Egy város peremkerületében két kutató azt mondta az iskolában, hogy új tesztet akar kipróbálni. Az új teszt kipróbálására fölmérést végeztek az óvodai és az iskolás csoportokban. Majd a fölméréseket borítékba tették és elküldték a Harward Egyetemre. Ez körülbelül félévkor volt. Év végén az egyetem képviselői eljöttek az értekezletre, és mellékesen elmondták, hogy ki az akinek sokat ígérő teszteredménye van. Pár gyermeket említettek minden osztályból. Majd fél év múlva és egy év múlva  megismételték a vizsgálatokat. Azok a gyermekek, akikről "mellékesen" jót nyilatkoztak, Beváltották a jóslatot. Valóban kiemelkedtek, javultak tanulmányi eredményeik. A pedagógusok önálló, intelligens gyermekekként jellemezték őket. Pedig a jóslás "vakon" történt! Az előzetes felmérés csak ürügy volt. Abba bele sem néztek! Maga a jóslás hatott! Hogyan? Valószínűleg a pedagógus elhitte a jóslatot, és anélkül, hogy tudott volna róla, anélkül, hogy tanítási módszerein változtatott volna, metakommunikálta ezt a hitét, bizalmát a gyermek iránt. Ez a hit a gyermekben, a bizalom iránta - a nevelés eredményességének egyik legfontosabb feltétele.”

A bejegyzést Iványi Zsófi írta, az idézetek Tardos Annától származnak.

Az előző bejegyzést folytatva: persze nem csak a gyerekeinket címkézzük lépten-nyomon, magunkra is aggatunk folyton ilyen-olyan jelzőket! A legrosszabb, ha az "Én ehhez nem értek!", az "Áááá, ehhez én teljesen hülye vagyok!" vagy a "Nekem ez úgysem fog menni, már a tanárom/anyám/apám is megmondta!" szerepel a leggyakrabban a magunkról alkotott véleményünkben.

És azt hiszem, itt jön a képbe a pedagógusok felelőssége is. Bevalljuk vagy sem, mindannyiunknak számít az első benyomás, és hajlamosak vagyunk az alapján beskatulyázni diákjainkat. De igenis kötelességünk lenne időnként felülvizsgálni a skatulyáinkat, megnézni azt a gyereket még egyszer és esetleg magunkban vagy fennhangon bocsánatot is kérni tőle, ha kiderül, hogy mégsem olyan, amilyennek gondoltuk!

Hogy ehhez nagy adag empátia, odafigyelés és türelem szükséges? Ja kérem, aki csak a nyári szünet miatt megy pedagógusnak?!

A bejegyzést Iványi Zsófi írta Adele Faber és Elaine Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyve alapján.

1. I haven't done my homework yet.

2. Have you seen the latest Mission Impossible yet?

3. He has just gone home.

4. I have already bought her birthday present.

5. I haven't seen you for ages.

6. Kate has broken her leg.

7. I haven't ironed your shirt yet.

8. Have you posted my letter?

9. I have just talked to her on the phone.

10. Our neighbours have bought a new car.

Nemrég vittem a hatéves lányomat kötelező védőoltásra. Szegény, előtte napokig erről beszélt, és mire bementünk a rendelőbe, már szó szerint rettegett az oltástól, pedig mindent okosan elmagyaráztam neki. A végén már sírt a félelemtől, aztán a doktor néni belebökte a karjába a tűt, ő pedig csupa könny arccal azt zokogta: Anya, nem is fáj! egyáltalán nem is éreztem! Úgy gondolom, azért félt ennyire, mert nem tudta, mennyire fog fájni.

Erről jutott eszembe, hogy ha valakinek feltétlenül szüksége van nyelvvizsgára a tanulmányaihoz, mekkora blokkot jelent, ha úgy megy az illető vizsgázni, hogy nem tudja, mi vár rá. Nem úgy értem, hogy nem ismeri mondjuk a vizsgafeladatokat. Azt gondolom, aki kicsit is komolyan veszi a nyelvvizsgára való felkészülést, az

1. tájékozódik, az adott iskolában, főiskolán, egyetemen melyik nyelvvizsgát fogadják el.

2. Aztán megismerkedik azoknak a vizsgáknak a felépítésével, és kiválasztja, melyikben van a legtöbb olyan feladat, ami számára nem megoldhatatlan. (Például aki nem tud fordítani, az nem megy Origo nyelvvizsgára. A fordítás egy készség, nem megy mindenkinek, ezt el kell fogadni.)

3. Végül  a tanárával vagy egy ismerőssel, aki már sikeresen letette azt a nyelvvizsgát, alaposan átbeszéli, hogy is zajlik az egész.  Írásbeli előtt mikor kell odaérni, hogy hívják be és ültetik le a vizsgázókat, mennyire közel ülnek egymáshoz, mire érdemes közben figyelni, a vége előtt néhány perccel figyelmeztetnek-e, érdemes-e innivalót, csokit vinni, mi van, ha valakinek ki kell mennie a mosdóba...stb. Szóbelinél mikor kell odaérni, nagyjából időben behívnak-e, hányan ülnek benn a vizsgáztatók, mit csinálnak, mi történik az elején, húzni kell a feladatot vagy a vizsgáztató találja ki, milyen ruhát illik felvenni, hogy üljön a vizsgázó...stb

4. Az utolsó jótanácsomat az agykontrollosok fogják igazán érten: érdemes vizsga előtt, az előbb felsorolt információk birtokában lehetőleg ellazult állapotban részletesen elképzelni, hogy is fog lezajlani az egész. A www.esettanulmányok.hu oldalon nagyon sok sikertörténetet olvashatsz hasonló módon letett sikeres nyelv és egyéb vizsgákról.

A present perfect-nél maradva, nézzük a mondatfordításokat:

1. Még nem írtam meg a házi feladatomat.

2. Láttad már a legújabb Mission Impossible-t?

3. Épp most ment haza.

4. Már megvettem a szülinapi ajándékát.

5. Ezer éve nem láttalak.

6. Kati eltörte a lábát.

7. Még nem vasaltam ki az ingedet.

8. Feladtad a levelemet?

9. Épp most beszéltem vele telefonon.

10. A szomszédok vettek egy új autót.

Amit a múltkor a hozzáállásról írtam, nagyon egyszerűen be is tudom bizonyítani neked. Nem, nem úgy, hogy megkérlek, holnaptól gondolkodj pozitívan, és minden problémád varázsütésre megoldódik. Hiszen ha már éltél tizenöt, húsz, harminc vagy akárhány évet, akkor van jó néhány beidegződésed, amit nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni.

Én csak egyet kérek: mától minden alkalommal, amikor nem jut eszedbe valami, amit pedig tudsz, akkor ahelyett, hogy "Jaj, elfelejtettem!" mondd hangosan azt, hogy "Mindjárt eszembe jut!". Aztán figyeld meg, hogy valóban mennyivel hamarabb eszedbe fog jutni az a bizonyos dolog, mint korábban. Működik!

Nemrég olvastam egy interjút a Nők Lapjában Varga Izabellával. Ő a beszélgetés végén elég indulatosan arról mesélt, mennyire bosszantja, hogy manapság a csapból is a pozitív gondolkodás fontossága csöpög. Őt azért zavarja ez, mert így az emberek azt gondolhatják, hogy aki pozitívan gondolkodik, azzal csak jó dolgok történek, viszont ha valakit baj ér, akkor azért ő a felelős, mert negatív gondolatokat engedett meg magának.

Szerintem itt azért eléggé leegyszerűsítette ezt a dolgot a művésznő. Ha képes vagy pozitívan gondolkodni, akkor nem csupa jó dolog fog történni veled, de képes leszel a kevésbé jóban, vagy a rosszban is észrevenni a jót. Ez pedig csak a te dolgodat könnyíti meg, de előre elárulom, hogy mindenki mást halálra fog idegesíteni. A saját bőrömön tapasztaltam! És biztos nem csak én, mert olvastam is valahol egy idézetet erről: "Nem biztos, hogy a pozitív hozzáállás minden problémádat megoldja, de épp elég embert bosszant ahhoz, hogy érdemes legyen kipróbálni!" :)

1. Ma már két almát megettem - ezen a napon, de a nap még nem ért véget

2. Láttam már ezt a filmet. - a cselekvés már megtörtént

3. Még nem olvasta a Rómeó és Júliát - még nem történt meg

4. Beszéltél már valaha angol emberrel? - megtörtént-e már

5. Már körbeutazták a Földet. - élmény, már megtörtént

6. Még nem írtam meg a leckémet. - még nem történt meg

7. Épp most ment el itthonról. - a beszéd pillanata előtt nem sokkal

8. Találkoztál már filmsztárral? - megtörtént-e már

9.Ebben a hónapban már háromszor voltak moziban. - ebben a hónapban, de a hónap még nem ért véget

10. Épp most kezdődött el a film. - a beszéd pillanata előtt nem sokkal

Elemezd akkor a következő mondatokat. Vajon mit akarnak az angolok kifejezni ezekkel:

1. I have eaten two apples today.

2. We have already seen this film.

3. She hasn't read Romeo and Juliet yet.

4. Have you ever spoken to an English person?

5. They have already travelled round the Earth.

6. I haven't done my homework yet.

7. He has just gone out.

8. Have you ever met a film star?

9. They have been to the cinema three times this month.

10. The film has just started.

Nézzük végre a befejezett jelen funkcióit:

Akkor használod, ha

1. élményt, tapasztalatot mesélsz el, valamit, ami a múltban történt, és nem az a fontos, hogy mikor, hanem a hatása a jelenre

I have already eaten Chinese food. - Ettem már kínai kaját.

2. a cselekvés, amit elmesélsz, már megtörtént

I have already been to England. - Jártam már Angliában.

3. még nem történt meg, de megtörténhet

I haven't been to America yet. - Még nem jártam Amerikában.

4. ha rákérdezünk, hogy megtörtént-e

Have you ever been to Spain? - Jártál már Spanyolországban?

5. a cselekvés a beszéd pillanata előtt nem sokkal zajlott

I have just spoken to him. - Épp most beszéltem vele.

6. a mai napon, ezen a héten, ebben a hónapban, ebben az évben történt, tehát az az idő, amiről szó van, még nem zárult le

I have seen the news twice today. - Ma már kétszer láttam a híradót (és mivel még csak reggel van, a mai nap még nem ért véget, még láthatom is párszor)

A múltkori Mars-Vénusz ellentétről szóló blogbejegyzésemben már megpróbáltalak meggyőzni, milyen hasznos lehet, ha mondjuk egy az ellenkező nemhez tartozó nyelvtanuló ismerősöddel megbeszéltek egy-egy nyelvtani problémát. Kicsit megnézed a dolgot az ő szemszögéből is, aztán máris nem tűnik annyira felfoghatatlannak a feladat. Még nem hiszel nekem? Akkor elmesélek egy aranyos történetet:

Egy barátom egyszer a hároméves kislányával sétált a városuk főterén. Egyszer csak harangozni kezdtek, ami a kislánynak nagyon tetszett. Kérdezte az anyukáját, honnan jön a hang. Anyukája pedig magától értetődően mutatott a magasba, a templomtoronyra.

- De anya, nem látom!!! - nyafogott a kislány.

Az anyuka megrémült! Úristen, valami baj van a gyerek szemével! Az nem lehet, hogy nem látja meg a tornyot!

Aztán mert a kislány már majdnem sírt, leguggolt mellé, hogy megvigasztalja. És csak ekkor vette észre, hogy a kislány szemszögéből nézve tényleg nem látszik a torony, eltakarja a magas kerítés, ami mellett épp megálltak!!!

Ha még mindig a jelen idős elmetérképet nézzük, foglalkozzunk kicsit a befejezett jelennel. Szerintem az összes igeidő közül ezt szeretjük mi magyarok a legkevésbé, mert olyan megfoghatatlannak tűnik számunkra. De hidd el, ezt is be lehet gyakorolni és egyszer csak leesik a tantusz. Utána meg azt nem érted majd, mit nem értettél eddig. :)

Számtalanszor rá kellett már döbbennem annak a tézisnek az igazságtartalmára, miszerint "A férfiak a Marsról jöttek, a nők meg a Vénuszról". Sokszor ha már napok óta rágódok egy-egy problémán, barátnőmmel többször is átbeszélem, aztán amint megemlítem a férjemnek, ő azonnal rávág egy nagyon egyszerű és kézenfekvő megoldást. Csak mert más nézőpontból látja ugyanazt a kérdést.

Ezt ki lehet használni a nyelvtanulásban is. Kérdezz meg egy ellenkező nemű barátot, ő hogyan értett meg egy bizonyos nyelvtani problémát. Könnyen lehet, hogy úgy fogja elmagyarázni neked a dolgot, ahogy neked addig eszedbe sem jutott, de onnantól nem fogod érteni, miért tűnt addig olyan megoldhatatlannak az a kérdés. Használd ki és élvezd, hogy nem vagyunk egyformák!!!

Honnan tudhatod meg, hogy neked jó tanárod van-e? Szerintem a jó tanár egyik ismérve az, hogy sikerélményhez juttat. Amikor a vizsgatanításomat csináltam államvizsga előtt, történt velem egy érdekes dolog, amit máig nem felejtek el. A folyamatos jelent tanítottam a gyerekeknek, nagyon ügyesek és lelkesek voltak, sokat jelentkeztek. Jelentkezett egy kisfiú is, viszont amikor felszólítottam, hirtelen leblokkolt, és nem tudott válaszolni a kérdésemre. Gyorsan szólítottam mást, hogy ne érezze olyan sokáig kínos helyzetben magát. Aztán a következő kérdésnél megláttam, hogy újra fenn a keze, felszólítottam, és ekkor boldogan válaszolt. Az igazgatóhelyettes, aki bent volt, az értékelésnél meg is dicsért emiatt a kis epizód miatt, mondván: Odafigyeltem, hogy annak a kisgyereknek is legyen sikerélménye." Én meg nem értettem, miért kell ezt külön kiemelni, hiszen számomra ez a természetes.

Szóval jó tanárod van, ha kerültél már te is ilyen helyzetbe. A jó tanár ismer téged és ismeri a számodra legmegfelelőbb tanulási módszereket. Talál számodra olyan feladatokat (is) a tanulás során, ami számodra örömet szerez, amit szívesen megcsinálsz. Mert tudja, hogy ha neked kedved van tanulni, akkor szárnyakat kapsz.

Kívánok neked is jó nyelvtanárt, mert akkor a többi már csak rajtad áll.

Szeretnék megkérni mindenkit, aki az általam összegyűjtögetett módszerek közül bármelyiket kipróbálta, írja meg a tapasztalatait. Pozitív és negatív kritika egyaránt érdekel! Ha tehát kipróbáltad az elmetérképet, a buborék módszert, a lazító gyakorlatot, a gondolat - nagytakarítást...stb, írj nekem! :)