Egyszer már leírtam a véleményemet az angol vs német témáról. Úgy gondoltam, nem is foglalkozom a kérdéssel többet. Aztán augusztus 17-én az origo-n olvastam az oktatási államtitkárság legújabb agyszüleményéről, és csakazértis leírom, mennyire föláll tőle a szőr a hátamon.

1. Nem gondolom, hogy a közoktatásban ma az a legnagyobb probléma, hogy a diákok többsége az angolt tanulja első idegen nyelvként.

2. Tegyük fel, hogy az angolt tényleg könnyebb megtanulni, mint bármelyiket a címben felsoroltak közül. Miért baj, hogy a diáknak sikerélménye van a nyelvtanulásban? Nem lehet, hogy akkor nagyobb kedvvel fog majd a második idegen nyelv tanulásába is?

3. Miért tagadjuk le azt a tényt, hogy az átlag nyelvtanulót igenis frusztrálja a kommunikációban, hogy a német mindent ragoz? Vagy hogy a franciában annyira bonyolult a szavak kiejtése?

4. Tegyük fel, hogy az angolt sikerül ennek a bizonyos diáknak tisztességesen megtanulnia. Baj, ha az ide tévedő turistának olyan nyelven tud útbaigazítást adni, amit az nagyon nagy valószínűséggel szintén beszél? Vagy ha elvetődik a világ bármely részére, akkor a füstjeleken kívül más eszköze is van a kommunikációra?

5. Mi van azzal a teljesen átlagos képességű nyelvtanulóval, aki örül, ha egyetlen idegen nyelven megtanul rendesen kommunikálni? Vagy továbbra is az a cél, hogy a gyerek tizennyolc, húszéves korára elmondhassa: Tíz éve tanulok németül/angolul/franciául, de egy épkézláb mondatot nem tudok kinyögni?

5. Majd mi magyarok megmutatjuk a világnak? Dacolunk a ténnyel, hogy az üzleti élet, a számítástechnika, az internet világának nyelve az angol, és mi csakazértis felnevelünk egy csomó gyereket, akik németül, spanyolul és franciául tudnak? És ettől majd jó lesz nekünk? Vagy a magyar gazdaságnak?

Természetesen az előbb leírtakkal hazabeszélek, én sem németet, franciát, latint vagy spanyolt tanítok. És felvállalom a véleményemet akkor is, ha nem mindenki ért vele egyet. Szokás szerint...