Tanultam egy képletet, ami bármit tanulsz is, megmutatja, mennyire leszel sikeres.                   

                 Ráfordított idő + motiváció + energia

Tanulás =     ---------------------------------------------

                                      gátlás

belső (hozzáállás)                            külső (amit egy személy idéz elő)                  

Egyik hatodikos tanítványom egyszer egy bonyolultabb nyelvtani feladatnál nagyot sóhajtott, és letette a ceruzát, mondván, ő ezt úgysem tudja megoldani. Végül is neki az anyukája is megmondta, hogy semmi nyelvérzéke nincsen, lehet, hogy nem is az ő gyereke.

Teljesen elképedtem! - Hogy mondhat anyukád ilyet?

- De hát anyának annyira könnyen megy a nyelvtanulás, nekem meg egyáltalán nem. Azért mondta, hogy nem őrá ütöttem, az tuti.

Szerinted ez a lány el fogja nekem valaha is hinni, hogy ő is meg tud tanulni angolul?

Ügyelek gondolataimra, mert irányítják szavaim.
Ügyelek szavaimra, mert azok szabják meg tetteim.
Ügyelek tetteimre, mert azok szabják meg szokásaim.
Ügyelek szokásaimra, mert azok szabják meg jellemem.
Ügyelek jellememre, mert azok szabják meg sorsomat.

Szerinted akkor fontos az, hogy mit gondolsz? Mit gondolsz magadról? Mit gondolsz a nyelvtanulásról? Azt hiszed, neked ez nem fog menni? Nincs nyelvérzéked? Vagy azt, hogy "Miért ne menne"? Egy dolog biztos, akármit gondolsz is, az lesz igaz rád. Akkor már érted, miért olyan fontosak a pozitív megerősítések és a támogató barátok?

Ha szeretnél nyelvtanulókra szabott pozitív gondolatokat olvasni, irány a honlapom: http://megtanitalakangolul.hu/vidd-el-ingyen/pozitiv-allitasok-nyelvtanuloknak/

Egyszer  már írtam egy bejegyzést arról, mit lehet tenni, ha a bal válladon ülő kisördög folyton ilyeneket sugdos a füledbe: Minek tanulsz angolt? Úgysem fog sikerülni a nyelvvizsgád? Neked nincs is nyelvérzéked! ...stb

Találtam még egy remek megoldást a nagy elkeseredések idejére: Olvassátok Hozleiter Fanny, alias Mosolyka bejegyzéseit a blogján vagy a Facebook-on. Ő izomsorvadással küzd, kerekesszékben éli a napjait, de optimistábban látja a világot, mint sok egészséges ember. Tanulhatunk tőle a hozzáállásról mindannyian!!! Köszi Fanny!

Írtam nemrég, hogy szerintem a legnagyobb időrabló a tévé. Úgy gondolom viszont, hogy az internet is az lehet, ha csak úgy ülök előtte és szörfölgetek. Aztán eltelnek órák, és megint a bűntudattal fekszem ágyba, hogy ezalatt a idő alatt mennyi hasznosabb dolgot is tehettem volna. Például angolt tanulhattam volna...

De ezen a gondon is könnyen segíthetsz. Gyűjtsd össze a könyvjelzőkben azt a néhány oldalt, amit mindenképp meg akarsz nézni, és ne kalandozz másfelé. Mondjuk miután elolvastad a legfontosabb híreket, megnézted a postaládádat, benéztél facebook-ra, koncentrálj azokra az oldalakra, amik előrevisznek az angol tanulásban. Így máris hasznos lesz a gép előtt töltött idő is.

Ránéztem a naptárra, és az jutott eszembe, mostanra már biztosan benned is alábbhagyott kicsit a nagy újévi lendület. Valahogy január elsején kicsit mindenki úgy érzi, új év = új élet, aztán telik az idő, és a napok kezdenek teljesen ugyanúgy kinézni, mint az előző évben.

Mondjuk nagy lendülettel nekiálltál az angol tanulásnak, a jobb válladon ülő angyalka folyamatosan biztat, de a bal válladon neked is ott ül a kisördög, aki állandóan azt susogja a füledbe, hogy "Miért sikerülne? Nincs se időd, se energiád rá. Van férjed, egy-két-három gyereked, meg háztartásod, munkád, mikor férne bele a tanulás?"

Hogy hogyan szerelheted le a kisördögöt, amikor van igazság abban, amit mond? Egyszerű: kapcsold ki a tévét! Nem beszélek félre! Szerintem ma a tévé a legnagyobb időrabló!

Múltkor a férjem épp a csatornák közt szörfölt, és morgott, hogy "Nem igaz, hogy főműsoridőben Való Világot kell nézni!" Én meg rávágtam, hogy "Nem kell, ki is kapcsolhatod!" És mondjuk relaxálhatsz, tanulhatsz vagy olvashatsz helyette egy félórát. Garantáltan jobban fogod érezni magad!!!

Akkor sikerülni is fog! Hogy honnan tudom ezt ilyen biztosan? Tapasztalatból. Tanítványaim közül előbb sikerült az olyanok nyelvvizsgája, akik hittek magukban, és esetleg kevesebbet készültek, mint azoké, akik "halálra tanulták magukat", de azzal az érzéssel mentek nyelvvizsgázni, hogy "Ez nekem úgysem sikerülhet!"

Ezzel nem arra akarlak biztatni, hogy elég, ha hiszel magadban, tanulnod nem kell! Elégnek nem elég, de feltétlenül szükséges!

Én 2007 elején meg voltam győződve róla, hogy egy bizonyos iskolában fogok tanítani. Nyár elején meg is kaptam az állást úgy, hogy hivatalosan még ki sem írták a pályázatot. Az állás amúgy azóta is az enyém, véglegesítettek is, és a gyerekek már nagyon várják, hogy a babázás után visszamenjek hozzájuk. :)

Amit a múltkor a hozzáállásról írtam, nagyon egyszerűen be is tudom bizonyítani neked. Nem, nem úgy, hogy megkérlek, holnaptól gondolkodj pozitívan, és minden problémád varázsütésre megoldódik. Hiszen ha már éltél tizenöt, húsz, harminc vagy akárhány évet, akkor van jó néhány beidegződésed, amit nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni.

Én csak egyet kérek: mától minden alkalommal, amikor nem jut eszedbe valami, amit pedig tudsz, akkor ahelyett, hogy "Jaj, elfelejtettem!" mondd hangosan azt, hogy "Mindjárt eszembe jut!". Aztán figyeld meg, hogy valóban mennyivel hamarabb eszedbe fog jutni az a bizonyos dolog, mint korábban. Működik!

Nemrég olvastam egy interjút a Nők Lapjában Varga Izabellával. Ő a beszélgetés végén elég indulatosan arról mesélt, mennyire bosszantja, hogy manapság a csapból is a pozitív gondolkodás fontossága csöpög. Őt azért zavarja ez, mert így az emberek azt gondolhatják, hogy aki pozitívan gondolkodik, azzal csak jó dolgok történek, viszont ha valakit baj ér, akkor azért ő a felelős, mert negatív gondolatokat engedett meg magának.

Szerintem itt azért eléggé leegyszerűsítette ezt a dolgot a művésznő. Ha képes vagy pozitívan gondolkodni, akkor nem csupa jó dolog fog történni veled, de képes leszel a kevésbé jóban, vagy a rosszban is észrevenni a jót. Ez pedig csak a te dolgodat könnyíti meg, de előre elárulom, hogy mindenki mást halálra fog idegesíteni. A saját bőrömön tapasztaltam! És biztos nem csak én, mert olvastam is valahol egy idézetet erről: "Nem biztos, hogy a pozitív hozzáállás minden problémádat megoldja, de épp elég embert bosszant ahhoz, hogy érdemes legyen kipróbálni!" :)

A "Miért tanuljak angolul?" című bejegyzésben leírt gondolatot folytatnom kell: a legnagyobb hátráltató erő a nyelvtanulásban, ha azt valami szükséges dolognak vesszük. Így teljesen elveszik a dolog élvezeti értéke. És azt már írtam, hogy amit az ember szeret csinálni, abban szárnyakat kap!

Én egyébként így vagyok a nyelvtanítással is. Nyelviskolában vagy magánórákon, ahol mérhetően nagyobb a tanulók motiváltsági szintje és lelkesedése, mint egy általános iskolai tanórán, én is röpködök. Többször előfordult már velem, hogy egy jól sikerült óra után még hosszú ideig teljesen feldobódva jártam-keltem, és nehezen álltam át „lazíts” üzemmódra. És tényleg tudok hangosan kiabálni és fél lábon ugrálni örömömben, amikor egy tanítvány a sikeres nyelvvizsgájáról beszámol! Az alapvetően pozitív hozzáállásom lelkesít másokat, és az ő lelkesedésük visszahat rám. 

Arról biztosíthatlak, hogy az én lelkesedésem már megvan. De mi a helyzet veled?

Amelyik feljut a toronyba, mert nem hallja meg mások negatív megjegyzéseit? Vagy az, amelyik már az első nehézségnél visszafordul, mert mindenki azt mondja: "Ezt úgysem tudod megtenni!" ? Találtam egy megrendítő videot a hozzáállás fontosságáról: