Múltkor Horváth Tivadartól kaptam egy hozzászólást, amelyben beszámolt sikeres nyelvvizsgájáról. Én persze faggattam kicsit a siker titkáról. Olvassátok el a beszélgetésünket, hasznos lehet:

Hány éve tanulsz angolul? Hol és hogyan kezdted? Milyen élményeid voltak?
Már több mint 10 éve, hogy elkezdtem az angolt az általános iskolában. Ez nem jelenti azt, hogy ezidő alatt mindig aktívan tanultam. Sőt sem általánosban, sem a középiskolában nem fordítottam rá elég időt, amit utólag persze már bánok. A nyelv érdekelt, de a tanítási módszer és a tankönyvek nem. Középiskola után (4 évvel ezelőtt) megpróbálkoztam a nyelvvizsgával (Pannon típusú), és nem sikerült. Ezután mentem az egyetemre, itt az első 2 évben nem tanultam aktívan angolt, de próbáltam szinten tartani az addig tanultakat, pl filmeket mindig angolul néztem, eleinte magyar, majd később angol felirattal. Az utóbbi két évben több nyelvi tárgyat is végeztem (műszaki angol, kommunikációs készségfejlesztés), ezek nagyon tetszettek.

 

Meghatározó volt-e számodra bármelyik nyelvtanárod?
Igen. A BME-n három tanár (Németh Béla, Nagy Sándorné, Szirmay Zsuzsanna) is tanított, mindhárom nagyon segítékész és odaadó oktató volt. Negatívumot nem is tudok említeni.

Mennyit készültél konkrétan a nyelvvizsgára? Miért kellett vizsga? Miért pont a BME-t választottad?
A nyelvvizsgára körülbelül egy évet készültem. Tavaly tavasszal kezdtem, az iskolában volt 2 angol tárgyam, bár ezek nem konkrétan nyelvvizsgára készítettek. Emellett otthon egyedül tanultam a Blackbird című könyvből. Mivel megvolt hozzá a tanári kézikönyv tudtam ellenőrzni magamat, valamint a leveleimet internetes oldalakon javították ki anyanyelviek. Aki nem ismeri annak ajánlom a http://lang-8.com/ oldalt. Nyáron elég sokat tanultam, szókincsemet bővítettem. 2011 szeptemberben kezdtem egy nyelvvizsgaelőkészítő kurzust a BME-n. Itt már céltudatosan az írásbeli típusfeladataira készültünk. Utólag úgy érzem hogy már ekkor sikerült volna egy sikeres írásbeli, de inkább biztosra mentem.
 A vizsga elsősorban a diplomához kellett, de nem azért tanultam hogy a vizsga meglegyen, hanem mert érdekelt és hasznosítható tudást szerettem volna szerezni. Azért választottam a BME nyelvvizsgát mert, ez „helyben” van, és a feladatok is hozzám illenek. A Pannon nyelvvizsgában több olyan feladat is volt ami kifejezetten nem tetszett.

Mit tanácsolsz azoknak, akik sikeres nyelvvizsgát szeretnének tenni? Mit tartasz ehhez elengedhetetlennek?
Aktív, folyamatos tanulás. Olyan tankönyvből tanulj ami érdekel. Ha van hobbid, vagy érdeklődési köröd akkor azt is vond be a tanulásba. A saját tapasztalatom, hogy ami nem megy azt nem kell erőltetni, mert hamar megunja az ember. A tanulás során nagyon sok alapanyagot halmoztam fel, vezettem tanulónaplót, állítottam határidőket magammal szemben. Ami elengedhetetlen: szerintem a folyamatos tanuláson van a hangsúly, nem elég napi fél, egy órában ’gyorsan lezavarni’ a tanulást.

Hogy találtál a blogomra? Mikor?
2011 május környékén találtam a blogra, véletlenül, egy google keresés eredményeként.

Emlékszel, mi volt az első, amit elolvastál?
Egy hétfői hangoló volt az első poszt amit olvastam. Pont arra volt szükségem hogy lássak példamondatokat angolul, magyar fordítással.

Mivel  fogott meg a blog?
Az érdekes, változatos témájú cikkekkel (interjú, napló) és a stílus amiben írod a cikkeket.

Mit találtál hasznosnak? Melyek azok a tanácsok, ötletek, miket megfogadtál, kipróbáltál és működtek? Továbbadtad-e ezeket másoknak? (tanulási stílus kérdőív, relaxáció, buborék módszer, elmetérkép, hétfői hangoló nyelvtanjai)
Pozitív gondolkodás, nyelvvizsgával kapcsolatos javaslatok, hozzáállás.  A rajzolós ötleteket is ki akarom majd próbálni, de jelenleg nagyon kevés időm van. A blogot, és a cikkeket próbáltam ajánlani ismerőseimnek, de mindegyiknek van már nyelvvizsgája és (sajnos) nem nagyon érdekli őket a további tanulás.


Hol  hasznosítod az életedben az angolt?
Jelenleg a diplomámat készítem, ezzel kapcsolatban kaptam elég sok angol nyelvű irodalmat. Ezeket olvasom/fordítom, ami a műszaki nyelvezet miatt nem mindeg egyszerű feladat.

Fontos-e számodra, hogy a nyelvvizsga megszerzése után is fenntartsd a nyelvtudásodat? Mit teszel a jövőben ennek érdekében?
Most is folytatom a tanulást, bár kevesebbet időt fordítok rá mint nyelvvizsga előtt. A híreket rendszeresen hallgatom a BBC-n, ill az ESL Podcast-ot szoktam hallgatni. Filmeket is elég gyakran nézek, mostanában már próbálom felirat nélkül vagy ha nem megy akkor angol felirattal. Youtube-on fel vagyok iratkozva több angol tanulással kapcsolatos oldalra (VOALearningEnglish, laoshu505000, lingosteve), itt mindig nagyon érdekes videók vannak.

Köszönöm a "beszélgetést"!

 

Akkor sikerülni is fog! Hogy honnan tudom ezt ilyen biztosan? Tapasztalatból. Tanítványaim közül előbb sikerült az olyanok nyelvvizsgája, akik hittek magukban, és esetleg kevesebbet készültek, mint azoké, akik "halálra tanulták magukat", de azzal az érzéssel mentek nyelvvizsgázni, hogy "Ez nekem úgysem sikerülhet!"

Ezzel nem arra akarlak biztatni, hogy elég, ha hiszel magadban, tanulnod nem kell! Elégnek nem elég, de feltétlenül szükséges!

Én 2007 elején meg voltam győződve róla, hogy egy bizonyos iskolában fogok tanítani. Nyár elején meg is kaptam az állást úgy, hogy hivatalosan még ki sem írták a pályázatot. Az állás amúgy azóta is az enyém, véglegesítettek is, és a gyerekek már nagyon várják, hogy a babázás után visszamenjek hozzájuk. :)

Szerintem nem csak a közoktatásban kell vigyázni a címkékkel, oda kell figyelni nyelviskolában vagy magántanárként a diákkal szemtől-szemben is. Meggyőződésem, hogy sokakat, akiknek a céljuk, szorgalmuk, kitartásuk megvolt az angol tanuláshoz, úgy segítettem hozzá  a sikeres nyelvvizsgához, hogy egyszerűen hittem abban, hogy meg tudják csinálni, és megerősítettem őket is ebben a hitükben. Felcímkéztem őket, mint sikeres nyelvtanulók!

Amikor az első munkahelyemen, egy általános iskolában elkezdtem dolgozni, kaptam egy hatodikos csoportot, sok jó képességű gyerekkel, akiknek én voltam a hetedik angoltanáruk. Ráadásul az elődömet rettenetesen utálták, és az elején folyton azt mesélték nekem, milyen jobbnál-jobb dolgokat eszeltek ki, hogy Á. nénivel kiszúrjanak. Egyszer megelégeltem a dolgot, mondtam nekik, hogy Á. néni és a többiek voltak a múlt, én vagyok a jelen és a jövő, mindegy mi volt eddig, helyrehozzuk a hibákat, megtanuljuk, amit kell, de innentől csak előre fogunk nézni.

Eltelt három év, megismertük, a többséggel meg is szerettük egymást. És nagyon jó érzés volt, amikor egyikük a ballagásuk utáni nyáron azt írta nekem e-mailben, hogy megismerkedett egy angol anyanyelvű emberrel, és most ébredt rá, hogy: Jé, ő tud angolul beszélni! Ennyit írtam válaszul: Én mondtam! :)

Nemrég vittem a hatéves lányomat kötelező védőoltásra. Szegény, előtte napokig erről beszélt, és mire bementünk a rendelőbe, már szó szerint rettegett az oltástól, pedig mindent okosan elmagyaráztam neki. A végén már sírt a félelemtől, aztán a doktor néni belebökte a karjába a tűt, ő pedig csupa könny arccal azt zokogta: Anya, nem is fáj! egyáltalán nem is éreztem! Úgy gondolom, azért félt ennyire, mert nem tudta, mennyire fog fájni.

Erről jutott eszembe, hogy ha valakinek feltétlenül szüksége van nyelvvizsgára a tanulmányaihoz, mekkora blokkot jelent, ha úgy megy az illető vizsgázni, hogy nem tudja, mi vár rá. Nem úgy értem, hogy nem ismeri mondjuk a vizsgafeladatokat. Azt gondolom, aki kicsit is komolyan veszi a nyelvvizsgára való felkészülést, az

1. tájékozódik, az adott iskolában, főiskolán, egyetemen melyik nyelvvizsgát fogadják el.

2. Aztán megismerkedik azoknak a vizsgáknak a felépítésével, és kiválasztja, melyikben van a legtöbb olyan feladat, ami számára nem megoldhatatlan. (Például aki nem tud fordítani, az nem megy Origo nyelvvizsgára. A fordítás egy készség, nem megy mindenkinek, ezt el kell fogadni.)

3. Végül  a tanárával vagy egy ismerőssel, aki már sikeresen letette azt a nyelvvizsgát, alaposan átbeszéli, hogy is zajlik az egész.  Írásbeli előtt mikor kell odaérni, hogy hívják be és ültetik le a vizsgázókat, mennyire közel ülnek egymáshoz, mire érdemes közben figyelni, a vége előtt néhány perccel figyelmeztetnek-e, érdemes-e innivalót, csokit vinni, mi van, ha valakinek ki kell mennie a mosdóba...stb. Szóbelinél mikor kell odaérni, nagyjából időben behívnak-e, hányan ülnek benn a vizsgáztatók, mit csinálnak, mi történik az elején, húzni kell a feladatot vagy a vizsgáztató találja ki, milyen ruhát illik felvenni, hogy üljön a vizsgázó...stb

4. Az utolsó jótanácsomat az agykontrollosok fogják igazán érten: érdemes vizsga előtt, az előbb felsorolt információk birtokában lehetőleg ellazult állapotban részletesen elképzelni, hogy is fog lezajlani az egész. A www.esettanulmányok.hu oldalon nagyon sok sikertörténetet olvashatsz hasonló módon letett sikeres nyelv és egyéb vizsgákról.

Müller Péter Benső mosoly című könyvét olvasom éppen, és még abban is találtam valamit, ami a nyelvtanulásban is kamatoztatható. A könyv egyik alaptézise, hogy mindenért, ami az életedben történik, Te vagy a felelős. És mennyire igaz ez a tanulásra - és a nyelvtanulásra is. Olyan könnyű azt mondani, hogy nem tudtam megtanulni semmilyen idegen nyelven sem tisztességesen, mert...Mert a tanárom nem olyan volt! Mert nem volt pénzem nyelviskolára! Mert nincs nyelvérzékem!

De mégsem viselkedhetünk egész életünkben úgy, mint egy kétéves kisgyerek, aki nekimegy az ajtónak, aztán jól elveri azt, pedig nem az ajtó volt, aki nem figyelt. Aki nem hárítja gyermeki módon mindig másra a felelősséget, az képes azt is kimondani:  Nem tanultam, mert lusta vagyok! Nem tanultam, mert nem láttam értelmét!

Ha valaki viszont eljut az önkritikának erre a szintjére, akkor már egy nagy lépést tett a tudatos és sikeres nyelvtanulóvá válás útján!

Te hol tartasz most?

Kedves Mindenki!

Tervezem, hogy interjút készítek olyan egyszerű, hétköznapi emberekkel, akik sikeresen elsajátítottak egy vagy több idegen nyelvet és használják is azt / azokat. Ha Te is ilyen ember vagy, esetleg ismersz ilyen embert, kérlek, vedd fel velem a kapcsolatot. Hadd okuljanak mások is a tapasztalataitokból!