Szerintem nem csak a közoktatásban kell vigyázni a címkékkel, oda kell figyelni nyelviskolában vagy magántanárként a diákkal szemtől-szemben is. Meggyőződésem, hogy sokakat, akiknek a céljuk, szorgalmuk, kitartásuk megvolt az angol tanuláshoz, úgy segítettem hozzá  a sikeres nyelvvizsgához, hogy egyszerűen hittem abban, hogy meg tudják csinálni, és megerősítettem őket is ebben a hitükben. Felcímkéztem őket, mint sikeres nyelvtanulók!

Amikor az első munkahelyemen, egy általános iskolában elkezdtem dolgozni, kaptam egy hatodikos csoportot, sok jó képességű gyerekkel, akiknek én voltam a hetedik angoltanáruk. Ráadásul az elődömet rettenetesen utálták, és az elején folyton azt mesélték nekem, milyen jobbnál-jobb dolgokat eszeltek ki, hogy Á. nénivel kiszúrjanak. Egyszer megelégeltem a dolgot, mondtam nekik, hogy Á. néni és a többiek voltak a múlt, én vagyok a jelen és a jövő, mindegy mi volt eddig, helyrehozzuk a hibákat, megtanuljuk, amit kell, de innentől csak előre fogunk nézni.

Eltelt három év, megismertük, a többséggel meg is szerettük egymást. És nagyon jó érzés volt, amikor egyikük a ballagásuk utáni nyáron azt írta nekem e-mailben, hogy megismerkedett egy angol anyanyelvű emberrel, és most ébredt rá, hogy: Jé, ő tud angolul beszélni! Ennyit írtam válaszul: Én mondtam! :)