Múltkor Horváth Tivadartól kaptam egy hozzászólást, amelyben beszámolt sikeres nyelvvizsgájáról. Én persze faggattam kicsit a siker titkáról. Olvassátok el a beszélgetésünket, hasznos lehet:

Hány éve tanulsz angolul? Hol és hogyan kezdted? Milyen élményeid voltak?
Már több mint 10 éve, hogy elkezdtem az angolt az általános iskolában. Ez nem jelenti azt, hogy ezidő alatt mindig aktívan tanultam. Sőt sem általánosban, sem a középiskolában nem fordítottam rá elég időt, amit utólag persze már bánok. A nyelv érdekelt, de a tanítási módszer és a tankönyvek nem. Középiskola után (4 évvel ezelőtt) megpróbálkoztam a nyelvvizsgával (Pannon típusú), és nem sikerült. Ezután mentem az egyetemre, itt az első 2 évben nem tanultam aktívan angolt, de próbáltam szinten tartani az addig tanultakat, pl filmeket mindig angolul néztem, eleinte magyar, majd később angol felirattal. Az utóbbi két évben több nyelvi tárgyat is végeztem (műszaki angol, kommunikációs készségfejlesztés), ezek nagyon tetszettek.

 

Meghatározó volt-e számodra bármelyik nyelvtanárod?
Igen. A BME-n három tanár (Németh Béla, Nagy Sándorné, Szirmay Zsuzsanna) is tanított, mindhárom nagyon segítékész és odaadó oktató volt. Negatívumot nem is tudok említeni.

Mennyit készültél konkrétan a nyelvvizsgára? Miért kellett vizsga? Miért pont a BME-t választottad?
A nyelvvizsgára körülbelül egy évet készültem. Tavaly tavasszal kezdtem, az iskolában volt 2 angol tárgyam, bár ezek nem konkrétan nyelvvizsgára készítettek. Emellett otthon egyedül tanultam a Blackbird című könyvből. Mivel megvolt hozzá a tanári kézikönyv tudtam ellenőrzni magamat, valamint a leveleimet internetes oldalakon javították ki anyanyelviek. Aki nem ismeri annak ajánlom a http://lang-8.com/ oldalt. Nyáron elég sokat tanultam, szókincsemet bővítettem. 2011 szeptemberben kezdtem egy nyelvvizsgaelőkészítő kurzust a BME-n. Itt már céltudatosan az írásbeli típusfeladataira készültünk. Utólag úgy érzem hogy már ekkor sikerült volna egy sikeres írásbeli, de inkább biztosra mentem.
 A vizsga elsősorban a diplomához kellett, de nem azért tanultam hogy a vizsga meglegyen, hanem mert érdekelt és hasznosítható tudást szerettem volna szerezni. Azért választottam a BME nyelvvizsgát mert, ez „helyben” van, és a feladatok is hozzám illenek. A Pannon nyelvvizsgában több olyan feladat is volt ami kifejezetten nem tetszett.

Mit tanácsolsz azoknak, akik sikeres nyelvvizsgát szeretnének tenni? Mit tartasz ehhez elengedhetetlennek?
Aktív, folyamatos tanulás. Olyan tankönyvből tanulj ami érdekel. Ha van hobbid, vagy érdeklődési köröd akkor azt is vond be a tanulásba. A saját tapasztalatom, hogy ami nem megy azt nem kell erőltetni, mert hamar megunja az ember. A tanulás során nagyon sok alapanyagot halmoztam fel, vezettem tanulónaplót, állítottam határidőket magammal szemben. Ami elengedhetetlen: szerintem a folyamatos tanuláson van a hangsúly, nem elég napi fél, egy órában ’gyorsan lezavarni’ a tanulást.

Hogy találtál a blogomra? Mikor?
2011 május környékén találtam a blogra, véletlenül, egy google keresés eredményeként.

Emlékszel, mi volt az első, amit elolvastál?
Egy hétfői hangoló volt az első poszt amit olvastam. Pont arra volt szükségem hogy lássak példamondatokat angolul, magyar fordítással.

Mivel  fogott meg a blog?
Az érdekes, változatos témájú cikkekkel (interjú, napló) és a stílus amiben írod a cikkeket.

Mit találtál hasznosnak? Melyek azok a tanácsok, ötletek, miket megfogadtál, kipróbáltál és működtek? Továbbadtad-e ezeket másoknak? (tanulási stílus kérdőív, relaxáció, buborék módszer, elmetérkép, hétfői hangoló nyelvtanjai)
Pozitív gondolkodás, nyelvvizsgával kapcsolatos javaslatok, hozzáállás.  A rajzolós ötleteket is ki akarom majd próbálni, de jelenleg nagyon kevés időm van. A blogot, és a cikkeket próbáltam ajánlani ismerőseimnek, de mindegyiknek van már nyelvvizsgája és (sajnos) nem nagyon érdekli őket a további tanulás.


Hol  hasznosítod az életedben az angolt?
Jelenleg a diplomámat készítem, ezzel kapcsolatban kaptam elég sok angol nyelvű irodalmat. Ezeket olvasom/fordítom, ami a műszaki nyelvezet miatt nem mindeg egyszerű feladat.

Fontos-e számodra, hogy a nyelvvizsga megszerzése után is fenntartsd a nyelvtudásodat? Mit teszel a jövőben ennek érdekében?
Most is folytatom a tanulást, bár kevesebbet időt fordítok rá mint nyelvvizsga előtt. A híreket rendszeresen hallgatom a BBC-n, ill az ESL Podcast-ot szoktam hallgatni. Filmeket is elég gyakran nézek, mostanában már próbálom felirat nélkül vagy ha nem megy akkor angol felirattal. Youtube-on fel vagyok iratkozva több angol tanulással kapcsolatos oldalra (VOALearningEnglish, laoshu505000, lingosteve), itt mindig nagyon érdekes videók vannak.

Köszönöm a "beszélgetést"!

 

És végül az interjú harmadik része:

Kriszta, vannak kint magyar barátaid?

Mint említettem, az essexi faluban nem volt lehetőség magyarokkal találkozni, így az első év nemzetközi kapcsolatok építésével telt, illetve a fehérvári barátaimmal találkoztunk néha, mivel ők messze laktak tőlem, Londontól északra, ezért ritkán tudtunk közös programokat szervezni. Amint ideérkeztem Cambridge-be meglepett, mennyi magyar szót hallottam szerte a városban és a kör azóta is egyre bővül. Csatlakoztam a Cambridge-Szeged Társasághoz, amely az egyetemen működik és sok jó programot szerveznek, ahol ismét van lehetőség magyarokkal találkozni!

Kell-e / számít-e kint a nyelvvizsga?

Nyelvvizsga nem számít itt kint, a nyelvtudás viszont igen. Minden munkához, még a takarításhoz is elvárnak bizonyos fokú tudást. És persze Neked is fontos, hogy megértsenek és megértesd magad. Enélkül nehéz boldogulni. Minimum középfokú nyelvtudással érdemes belevágni, mert  sok hivatalos ügyet egyedül kell intézni: bankszámlanyitás, National Insurance Number (angol TAJ szám) igénylése, albérleti és munkaszerződés aláírása, stb. Egyik sem bonyolult, de az ügyintéző kérdéseire illik tudni angolul válaszolni, ha már ebben az országban szeretnénk letelepedni.

 Kell-e tudni az angol nyelvtant?

A nyelvtant a mindennapi életben nem kell tudni. DE! Sosem úgy tanuljuk a nyelvet, hogy szavakat rakosgatunk egymás után rendszer nélkül, tehát aki nyelvet tanul, az szabályokat is tanul. Ahhoz, hogy itt boldogulj nem kell nyelvvizsga, csak a használható nyelvtudás, a kommunikáció alapú tudás szükséges. De az elengedhetetlen.

Mit tegyen az, aki fél megszólalni angolul?

Aki fél megszólalni, azt bátorítani kell. A legfontosabb, hogy el kell hinni, hogy senki sem perfekt angollal születik. Amúgy a szigetlakók nagyon türelmesek, megvárják, amíg befejezed a mondandódat, nem vágnak közbe, még akkor sem, ha keresed a szavakat. Egyik legfrissebb élményem egy bankban volt, amikor előttem egy indiai férfi kézzel-lábbal próbálta elmutogatni amit szeretett volna, és az ügyintéző végighallgatta, segített neki. Tehát nem kell félni, de ha külföldre szeretnél költözni, akkor magabiztosság és jó kommunikációs készség szükséges mindenképpen. Ez persze nem jelenti azt, hogy perfektnek kell lenni nyelvtanilag, a lényeg az, hogy el merjük mondani, amit szeretnénk, merjünk kérdezni és segítséget kérni, mert az angolok tényleg segítőkészek. (néha túl sokáig is állnak a kereszteződésben, mert túl udvariasak és egymásnak akarnak utat adni – szintén megtörtént eset! :-))

Mit dolgozol? Mesélj egy napodról!

Live-in nanny vagyok, ami azt jelenti, hogy a családdal élek, bár teljesen külön lakrészem van. Reggel hétkor keltem a lányokat, reggeli, indulás az iskoláikba. Cambridge-ben mindenki bicajozik, így mi is ezzel szeljük át  a várost, mivel a két iskola teljesen más irányban van. 9 után hazaérek, elviszem a kutyust sétálni és fél 11 körül pihenőidőmet töltöm egészen délután háromig, amikor ugyanez visszafelé lezajlik. Este hétig dolgozom, amikor is vacsora, fürdés és fogmosás után „átadom” őket az időközben hazaérkezett szülőknek és a meseolvasás már az ő feladatuk (ki nem hagynák Harry Potter százszor elolvasott könyveinek egyetlen fejezetét sem! A lányok már kívülről fújják az összes kötetet, de nem unják meg! :-) A hétvégéim pedig szabadok.

Mit csinálsz szabadidődben?

Hétvégén kirándulok, utazgatok a környéken, illetve az első hónap a múzeumok, képtárak látogatásával és a város felfedezésével telt. Most szeretnék elvégezni egy óvónőképző tanfolyamot, ami itt teljesen online, de szükséges hozzá egy gyakorlati hely. Néhány része a vizsgának letehető gyakorlati hely nélkül is, ezeket a tanfolyamokat végzem most. Amúgy bármilyen tanfolyamot el lehet végezni, barkácsolástól a műkörömépítésig viszonylag olcsón.

Meséld el a legjobb élményedet!

Nagyon sok jó élményem van, nehéz kiragadni egyet de talán az egyik legjobb, ami nemrégen történt: amikor először ideköltöztem Cambridge-be, találtam egy hangulatos éttermet, ami olcsó és nagyon finom ételeket kínál. Az egyik pultoslány akcentussal beszélt, de mivel angolul társalogtunk, nem gondoltam semmit. Aztán egy másik alkalommal egy barátnőmmel magyarul beszélgettünk, tanakodtunk, mit is együnk, erre a pultoslány kiszól nekünk: „Sziasztok Csajok, mit adhatok?” Majd' elájultam a döbbenettől, hányszor ettem már ott az elmúlt hetekben! :-) Végül a szünetében odajött hozzánk és számot, email címet cseréltünk, azóta is összejárunk és az ő baráti társasága már a miénk is! :-)

Hosszú távon mik a terveid? Hazajössz? Végleg kint maradsz?

A legnagyobb problémám az, hogy nem látok Magyarországon perspektívát. Amikor otthon éltem, nem tudtam, hogy ha dolgozom X összegért, akkor X év múlva hol fogok tartani, hol és miből fogok megélni. Itt kint biztonságban érzem magam anyagilag, tudom, hogy az árak bár itt is emelkednek évente, de kiszámíthatóbb az életem, tudok tervezni, tudom alakítani az életem. Nem szándékozom hazaköltözni, viszont a nyugdíjas éveimben szívesen elüldögélnék a Balaton partján a kis házikómban és etetném a hattyúkat, pont mint régen, amikor kislány voltam...

Köszönöm a beszélgetést!

A Szücs Krisztával, Angliában élő egykori kolléganőmmel készített interjú második részét olvashatjátok ma:

Mi volt a legfurcsább, amikor kiköltöztél? Mi hiányzik az itthoni életből a legjobban?

Túlzás nélkül állíthatom, hogy minden furcsa volt. Az emberek sokfélesége, akcentus, kultúra, szokások, a baloldali közlekedés és a fordított gondolkodásmód, az ételek (a sápadt, íztelen, paprika nélküli kolbász majdnem ehetetlen kategória), a párolt zöldség szintén íztelen, viszont van online magyar bolt és Magyarok Boltja Londonban, itt Cambridge-ben is, és persze otthonról is érkezik a túró rudi, gyulai/csabai kolbász és Balaton szelet szállítmány rendszeresen. :-) És azért az angol konyhában is találunk különleges, finom dolgokat (gravy mártás, yorkshire pudding, a sokféle desszert, süti, keksz...-)

Mennyire drága Angliában a megélhetés?

Mielőtt kijöttem, csak legendákat hallottam, hogy mennyire drága az élelmiszer és az utazás a szigeten. Való igaz, a vasút a legdrágább Európában, de a szolgáltatás általában jó. Viszont az angolok egyáltalán nincsenek felkészülve a télre, a téli autógumi ismeretlen fogalom, pár centis hóesés után megbénul a sziget – nem hittem el, de igaz. Az élelmiszerek tekintetében minden relatív. Ideérkezésem első hetében még átváltottam az árakat forintra – nos, ezt nem kellett volna, hamar le is szoktam erről. Ugyanis otthoni mércével mérve az árak magasak, ám az itteni bérekhez viszonyítva nem azok. Csak egy példa a megélhetéssel kapcsolatban: ha valaki naponta 80 fontot keres (minimálbér), a heti lakbére egy nagy házban lévő szobára heti 80 font rezsivel, internettel együtt, és ha ételre elkölt heti 50 fontot (de ekkor már minden nap étteremben ebédelt), akkor is majdnem négy napi fizetése megmarad tisztán. De a benzin itt is drága, és bár autót lehet venni 300 fontért is, a biztosítás sokba kerül. Míg otthon a forgalmival vezetheted akárki autóját,itt csak azt az autót vezetheted, amire biztosítva vagy. A fiataloknak a legdrágább a biztosítása a nagy kockázat miatt, de később alacsonyabb lesz évről-évre a kötelező biztosítás.

Milyen tévhitek élnek bennünk Angliával kapcsolatban?

A legfontosabb: NEM ESIK ÁLLANDÓAN ÉS MINDEN NAP! :-) Tény, a tenger miatt párás, nehéz a levegő, és gyakrabban esik, mint Magyarországon, de ritka az olyan nap, amikor egész nap szakad. A változékony időjárás inkább jellemző: egy nyári napon tízpercig tartó út során napsütéses időben indultam el, sehol egy felhő, majd elkezdett zuhogni és mire az iskoláig elértem, megint kisütött a nap. A konklúzió: mindig legyen nálad esőkabát vagy köpeny. Az esernyőket viharos időben nem tudod használni és egy-egy zivatar után minden utcai szemetes tele van kifordult esernyőkkel..

Hogy érdemes angliai munkát keresni? Te hogy indultál?

Először megpróbáltam állásokra jelentkezni amit az interneten találtam. Persze nem jött válasz, hiszen nehéz otthonról itteni munkát találni. Ahhoz először kell lakás, hogy munkát tudj szerezni. De persze nagy lutri kijönni a bizonytalanra, így az ügynökségeket ajánlom azoknak, akik biztos munkát szeretnének. Természetesen a munka jellegétől is függ, hiszen egy jó szakmunkás itt pillanatok alatt el tud helyezkedni (szobafestő, manikűrös, fodrász, autószerelő stb).Egy szobafestő barátom naponta 100 fontot keres, másfél év után szeretné elindítani a saját vállalkozását. Nem lehetetlen tehát, de türelmesnek kell lenni, és szorgalmasan dolgozni akár vasárnap is.

Én egy fehérvári nanny ügynökségen keresztül jöttem ki, nekem fontos volt, hogy ha már belevágok, akkor az állásom biztos legyen. A család a reptéren várt, tehát nem kellett tömegközlekednem sem, főleg egy idegen országban.. A nanny lehet live-in és live-out is, utóbbi háromszor-négyszer többet keres, előbbi azért kap kevesebbet, mert a szállás és az ennivaló biztosított a számára.

A blogszülinap alkalmából még egy ajándékot adok nektek. Interjút készítettem egy volt kolléganőmmel, Szücs Krisztával, aki jelenleg Angliában él és dolgozik. Nagyon tanulságos olvasnivaló. Ezúttal ez első részét fogadjátok sok szeretettel:

Mesélj magadról!

Keszthelyen, a Balaton partján születtem, az általános iskolát és a gimnáziumot is ott végeztem, majd a székesfehérvári Kodolányi János Főiskolán szereztem angol nyelvtanár, brit és amerikai irodalom tanár illetve kommunikáció (újságíró) szakos diplomát 2006-ban. Négy évig nyelviskolákban és általános iskolában tanítottam általános és business szaknyelvet, illetve egy  magazin riportere voltam.

 Milyen élményeid, emlékeid vannak a tanítással kapcsolatban?

Nagyon élveztem a tanítás minden percét, sok kedves kollégával kerültem munkakapcsolatba és elmondhatom, sikereket értem el a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekkel, csakúgy mint a felnőttekkel, akiktől a mai napig érkezik visszajelzés sikeres nyelvvizsgákról. Mivel a diploma után két évig csak felnőttekkel foglalkoztam, nagy váltás volt számomra a gyermekek világa az általános iskolában, de szerencsére megtaláltam velük a közös hangot és hamar kialakult a jó kapcsolat köztünk, megfogadták, amit tanácsoltam nekik, és szülőktől kaptam olyan visszajelzést, hogy az addig minden iránt teljesen érdektelen nyolcadikos fiuk a szabadidejében a gép előtt ül és a kedvenc zenekaráról szóló cikkeket fordítja. (ez volt ugyanis az egyik szorgalmi házi, hogy bármiről hozhatnak eredeti szöveget és általuk készített fordítást.) Ez a feladat igazán motiválta őket, később már versenyekre vittem néhányukat, ahol szintén sikereket értek el. Ezek azok az élmények, amely miatt megéri ezt a pályát választani. De még számtalan hasonló történt a négy év alatt.

 Szerinted az iskolai nyelvoktatás mennyire hatékony? Miért? Hogyan lehetne esetleg még hatékonyabbá tenni?

Az általános és középiskolai nyelvoktatás (tisztelet a kivételnek, vagyis azon kollégáknak, akik nem ezt a módszert követik), sajnos még mindig a „diktálom-fordítsd le” „olvasd el – fordítsd le”elvet követi. Nem csoda, ha a tanulók elveszítik a lelkesedésüket és az óra unalomba csap át. Jó lenne warming-up-pal indítani az órákat, némi ráhangolódás, persze angolul, egy kis játék, scrabble, word chain, akármi, ami motiválja őket. Utána lehet rátérni a fő anyagra, de azt is változatosan, nem minden alkalommal ugyanazokat a feladattípusokat adni, hanem variálni őket. A nyelviskolákban is bevált a communication-based módszer: a lényege: úgy tanulod a nyelvet, ahogyan a kisgyerek az anyanyelvét, vagyis nem írsz le semmit először, hanem begyakorlod a szófordulatokat, aztán látod leírva is. A kisgyerek sem tud írni-olvasni, amikor kétéves kora körül elkezdi utánozni a szüleit, testvéreit. Sok-sok előkészületet igényel persze az ilyen típusú oktatás (szeretek bevinni tárgyakat – real objects -, képeket, handoutokat, postereket, kártyákat), de megéri, mert hatékony. Nem csak felnőttekkel, hatéves gyermekekkel is kipróbáltam a módszert, akik kezdő angolt tanultak. És működik! Természetesen megértem, hogy nem mindenki akarja követni a módszert, mert a régi rendszerben másként tanítottak tanítani.. És persze mindenki panaszkodik (jogosan), hogy a tanárok túlterheltek (a tantestületi értekezletek 90 %-a értelmetlen időtöltés és szócséplés kombinációja), de ha valaki igazán komolyan veszi a hivatását és sikereket szeretnek elérni, akkor energiát is bele kell fektetnie. Az élmény kárpótol mindenkit, ezt garantálom! :-)

Mi indított külföldre?

Elsősorban a kaland. Egy ország kultúráját turistaként nem tudod megismerni egy-másfél hét alatt. Ahhoz ott kell élni a helyiek között, azt tenni, amit ők, azt enni, amit ők, átvenni a szokásokat, a történelmüket, összehasonlítani más országokéval és a sajátoddal, ezek mind nagyszerű dolgok. És persze ismerkedni, kapcsolatokat építeni, gyakorolni az élő nyelvet, mert az elmúlt egy év alatt nagyon sok új kifejezést tanultam, amit a pub bárjában az öreg kocsmárostól hallottam, vagy a metróban, amikor útbaigazítást kértem. A szleng kifejezéseket csak itt helyben tanulod meg, nem a könyvekből. Nem is beszélve az akcentusról. Ahány ember annyiféleképpen beszél!

 A másik ok, amiért külföldre költöztem, az sajnos a megélhetés.. A tanárok, mint az köztudott, nincsenek túlfizetve és a sok túlóra, az órákra való felkészülés mind a szabadidőből vesz el értékes órákat, amit természetesen ingyen végzel. Ez nem panasz, bár tény. Ilyenkor persze sokan azzal érvelnek, hogy milyen sok szünete van a tanároknak: három (de szép is lenne, ha igaz lenne) hónap nyári szünet, őszi, téli, tavaszi szünet, stb.. De csak az tudja igazán, mennyire szükséges az az egy hónap nyáron, aki próbált valaha reggel héttől délután négyig gyerekekkel foglalkozni és egyszerre húsz-harminc gyerek figyelmét lekötni. :-)

Tehát elindultam én is külföldre, a ködös Albiont választottam. Nem bántam meg. Egy évvel ezelőtt jöttem ki és elmondhatom, a mérleg egyértelműen pozitív. Bár voltak nehézségek, amiket alább részletezek, a sok-sok jó élmény mindenért kárpótolt. Először Essex megyébe költöztem (Kelet-Anglia), ahol egy kis faluban egy családnál dolgoztam nanny-ként. Mivel a tanítás révén volt tapasztalatom, azt gondoltam, tudom majd hasznosítani. És ez így is volt, egy hatéves kisfiút tanítottam, segítettem neki a házi feladatban (spelling, reading, number bonds). Összességében meglepett az a nagy luxus, amibe a család élt: a legújabb hi-tech dolgok, a gyerek mindent megkapott, amit csak szeretett volna és a barátai is hasonló körülmények között éltek. Meglepett, hogy a gyerekeket nem nevelik a szülők (mert dolgoznak reggel héttől este nyolcig),  évente más vigyáz rájuk, nincs állandóság, és ezáltal érzelmi biztonság, ami egy gyermek életében kifejezetten fontos. Ennek ellenére, vagy talán pont ezért nagyon megkedveltem Benjamint, és végül egy évig dolgoztam nekik. A falusi életet viszont sosem kedveltem igazán főleg, hogy mindössze két pub és egy könyvtár volt az összes szórakozási lehetőség. Az elején, amikor valaki külföldre vetődik, érdemes beiratkozni az amúgy ingyenes (!) könyvtárba. Én például azért szerettem volna olvasókörhöz csatlakozni, hogy barátokra, hasonló érdeklődésű emberekre szert tegyek. A könyvtáros hölgy nagyon kedvesen mondta, hogy van néhány nanny a faluban, megadná az elérhetőségüket. Így találkoztam spanyolokkal csehekkel, németekkel, akikkel aztán együtt jártunk szórakozni, kirándulni a hétvégén. Végül egy év után szétszéledt a társaság, néhányan hazamentek, mások, köztük én is elköltöztem másik városba. Így kerültem Cambridge-be, kedvenc városomba. Idén márciusban jártam itt először és azt gondoltam, milyen jó lenne itt élni. Augusztusban kaptam egy állásajánlatot egy félig magyar, félig angol családtól, hogy tanítsam magyarul a lányaikat, akik 5 és 8 évesek. Imádnivalóan elevenek, és hozzájuk csatlakozik még a család kedvence, Csillag, a vizsla! :-) A város gyönyörű, minden épület minimum nyolcszáz éves, szépen gondozott parkok, folyópart és sok-sok múzeum és könyvtár, program vár mindenkit. És persze nagyon sok a honfitársunk él itt, minden üzletben találtam magyart, vagy legalább olyat, aki ismer magyarokat! Az egyetem miatt pezseg az élet, a magyarok is összetartóak, programokat szerveznek a facebookon.

Ott tényleg kolbászból van a kerítés? Úgy értem, itthonról sokan azt gondolják, ott kevés munkával lehet sok pénzt keresni. Igaz ez?

Természetesen ez nem igaz. Míg néhány évvel ezelőtt egy angol megtehette, hogy pénteken háromkor becsukja az irodája ajtaját és hétfőig be sem teszi a lábát a munkahelyére, ma ezt már a nagymértékű bevándorlás miatt nem teheti meg, mert sokan állnak sorba az állásáért. Az üzletek szombaton és vasárnap is nyitva vannak, a nagyobb bankok szintén, ami nekem furcsa volt, hiszen otthon a bankok többsége délután négykor, pénteken háromkor zár. Itt viszont kényelmesen intézhetem a bankügyeket akár szombat délután háromkor is. Persze ne gondoljuk azt, hogy minden rózsaszín. Az álláshelyekért komoly harc folyik, nehéz manapság jó munkahelyet találni itt is. Sok a munkanélküli de még többen azok az angolok, akik segélyből és önkormányzati lakásban élnek, nem dolgoznak, viszont mindig elégedetlenek. Ők voltak azok, akik gyújtogattak és fosztogattak országszerte augusztusban. Nem a bevándorlók. Ők ugyanis megbecsülik, ha jobb körülmények között élhetnek, mint a hazájukban és keményen dolgoznak.

Folytatás hamarosan...

forrás: origo

Az internetes állásportálok hirdetéseinek túlnyomó részében elvárás legalább egy idegen nyelv ismerete, külföldi tulajdonú cégeknél pedig csak fizikai munkára lehet bejutni nyelvtudás nélkül. Az [origo] összeállításából kiderül, hogyan tesztelik ennek meglétét a megkérdezett cégek, és mire jó a nyelvvizsga az álláspiacon.

A nagy internetes állásportálok kínálatát böngészve gyorsan kiderül, nyelvtudás nélkül jelentősen szűkülnek az álláskeresők lehetőségei. A megjelenő hirdetések körülbelül 70-80 százalékához kötődik valamilyen idegen nyelvi elvárás, amely a legtöbb esetben az angol, a második leggyakoribb pedig a német nyelv valamilyen szintű ismerete.

Az Audinál németet kérnek

Könnyebb helyzetben vannak a fizikai munkára pályázók, náluk csak külföldi munkavégzés esetén elvárás a nyelvismeret. Így van ez például a győri Audi Hungariánál, amely 2100 új munkatársat vesz fel.

"Gyártósori munkakör esetén még nem kell németül beszélnie a jelentkezőnek, szellemi, diplomás munkáknál azonban ez elengedhetetlen. Például beszerzői, pénzügyi területen vagy vezetői asszisztensi pozíciónál elvárás a tárgyalóképes német nyelvismeret. Bizonyos munkaköröknél, ahol a szakmai tudás áll az első helyen - például fejlesztőmérnök - a németet helyettesítheti az angol" - mondja Czechmeister Mónika kommunikációs menedzser. "Az autógyártó adott esetben telefonon is teszteli a nyelvtudást, de a személyes állásinterjún mindenképp sor kerül egy német nyelvű elbeszélgetésre is, amelyen rögtön kiderül, hogy milyen szinten beszéli a nyelvet a pályázó" - tette hozzá a vállalat képviselője.

Így tesztelnek

Különösen fontos a magas szintű nyelvismeret az idegen nyelvű ügyfélszolgálati központokban (angolul: shared service center), ahol a kiválasztás ennek megfelelően összetett. A mexikói hátterű Cemexnél a kommunikációs nyelv az angol, emellett még egy nyelvet kell ismerniük a munkatársaknak. "Az önéletrajzok előszűrése után telefonon keressük fel az alkalmasnak tűnő pályázókat, akik egy átlagosan tizenöt perces telefoninterjú keretében a legtöbbször öt percig bizonyíthatják angoltudásukat. A beszélgetés során a munkakörrel kapcsolatos elképzelések és motivációk mellett általában arra is rákérdezünk, mit vár az állástól, mi a hobbija. Emellett több, kötetlen téma is szóba jöhet" - mondta el Csiszár Orsolya, a cég humánerőforrásért felelős businesspartnere. 

Aki ezt sikerrel veszi, online nyelvi tesztet kap, amelynek kitöltésére negyvenöt perc áll rendelkezésére. "Biztos tudással, megfelelő tempóban lehet csak jól teljesíteni ezt a kihívást, mert a rendszer az idő leteltével automatikusan lezárja a tesztírást. Irodai háttérmunkát végzőknek (back office) elég a 60 százalék, közvetlen ügyfélkapcsolattal járó munkánál ennél több kell. A harmadik körben a szakmai vezetővel beszél a pályázó, ebből 15-20 perc zajlik idegen nyelven" - tette hozzá Csiszár.

Hangsúlyos a nyelvtudás ellenőrzése a külföldi munkára jelentkezőknél is. Nyugat-európai álláshirdetésre pályázóknál elterjedtebb a telefonos interjú, majd ennek sikere után a kinti személyes beszélgetés. Akad példa arra is, hogy a pályázókat videointerjún tesztelik (például Skype-on webkamera és mikrofon segítségével). Amerikai gyermektábori munkára (Camp Leaders program) jelentkezők állásinterjújáról videofelvételt készít a budapesti közvetítő szervezet, amelyet a pályázó önéletrajza mellé csatolva a lehetséges amerikai munkáltatóknak is továbbítanak. 

Kell-e nyelvvizsga?

A versenyszféra munkaadói közül nem találkoztunk olyannal (és nem is jellemző), amely nyelvvizsga-bizonyítványhoz kötötte volna a felvételt. Ettől függetlenül vannak élethelyzetek és tanulói típusok, amelyeknél hasznos lehet a nyelvvizsga. A nyelvvizsgára készülés ugyanis motiváló hatású, a siker pedig erőt és önbizalmat ad a folytatáshoz. Köztisztviselőként ráadásul a havi fizetés srófolható feljebb, ugyanis sikeres nyelvvizsga esetén alanyi jogon nyelvpótlék jár. Felsőfokú angol, német vagy francia esetén bruttó 38 650 (pontosabban az illetményalap 100 százaléka), középfokúnál 23 190, míg alapfokúnál 5797 forint. Közalkalmazottként már szigorúbb a szabályozás: csak a munka jellegétől függően adható a juttatás, és 10-20 ezer forint (a közalkalmazotti pótlékalap 50-100 százaléka).

Ha az álláshirdetések szövegeit vesszük alapul, a nyelvi elvárásra a leggyakoribb megfogalmazás a társalgási/kommunikációs és a tárgyalási szintű ismeret. Cégtől és pozíciótól függ, ki mit ért alatta. Általában a társalgási szint az erős alapfok-gyenge középfoknak felel meg (az európai szintrendszerben B1, B2), míg a tárgyalási szint az erős középfoktól indul felfelé (a C1 körül van).

Speciális készülés kell állásinterjúra

"Tapasztalataim szerint viszonylag friss - egy-két éve letett - nyelvvizsgával már jól lehet boldogulni a munkahelyen, ha valóban napi szintű a nyelvhasználat" - jegyzi meg Orzói Zsuzsanna, a Manhattan Nyelvstúdió oktatási vezetője.  

Azt azonban hozzátette, a nyelvtanfolyamon megszerzett tudást még finomítani kell. "Hiába az általános nyelvtanfolyamok hallásértési feladatai, sokaknak gond a telefonos kommunikáció. Éppen ezért a munkahelyi tanfolyamokon párban szimulálunk ilyen feladatokat. Például megrendelések leadását, panaszkezelést, adategyeztetést és -pontosítást" - mondta a nyelvtanár, és hozzátette, hogy nemzetközi cégeknél szintén nagy kihívás a más-más anyanyelvű, de angolul beszélő kollégák akcentusának megértése. "A jelenségre ma már a legtöbb üzleti nyelvet tanító oktatóanyag szerkesztőbizottsága is felfigyelt, és ilyen jellegű feladatokat is kidolgozott" - mondja a nyelvtanár.

A nyelvóra/nyelvvizsga tartalmi szempontból is más, mint a munkahelyi nyelvhasználat. Nyelvvizsgán bármit mondhatunk, ha az nyelvtanilag helyes, akkor rendben van. Munkahelyen, állásinterjún azonban a közlés tartalma is része az elbírálásnak.

Itt láthattok egy interjút dr. Domján Lászlóval:

1. rész

2. rész

3. rész:

4. rész:

  A pozitív gondolkodásról jutott eszembe. Te szerencsés ember vagy? Én annak tartom magamat. És nem azért, mert mindenem megvan, hanem azért, mert tudok örülni annak, amim van.

 Használom és szeretem az agykontrollt. Nem állítom, hogy minden negatív gondolatomat pozitívvá változtattam már, de az agykontroll segítségével sok minden megváltozott már a gondolkodásomban, a szóhasználatomban - és az életemben is. Ha például valaki megkérdezi, hogy vagyok, biztos lehet abban, hogy azt válaszolom: Jól! Néha kiakasztom az embereket azzal, hogy azt felelem: Egyre jobban!

Domján László, az Agykontroll magyarországi atyja mesél arról, ki a szerencsés ember, illetve, hogy a gondolatainknak és a kimondott szónak mekkora hatalma van. Olvasd el:

http://www.royalmagazin.hu/hirek-borsod-abauj-zemplen-megye-b-a-z-megye-rendorsegi-hirek-zold-hirek-eu-hirek-bulvar-sport/bulvar-hirek-sztarok-starok-magyar-hiressegek-celeb/7239-az-agykontroll-ma-dr-domjan-laszlo

Ja: Amúgy hogy vagy?

Kedves Mindenki!

Tervezem, hogy interjút készítek olyan egyszerű, hétköznapi emberekkel, akik sikeresen elsajátítottak egy vagy több idegen nyelvet és használják is azt / azokat. Ha Te is ilyen ember vagy, esetleg ismersz ilyen embert, kérlek, vedd fel velem a kapcsolatot. Hadd okuljanak mások is a tapasztalataitokból!