És végül az interjú harmadik része:

Kriszta, vannak kint magyar barátaid?

Mint említettem, az essexi faluban nem volt lehetőség magyarokkal találkozni, így az első év nemzetközi kapcsolatok építésével telt, illetve a fehérvári barátaimmal találkoztunk néha, mivel ők messze laktak tőlem, Londontól északra, ezért ritkán tudtunk közös programokat szervezni. Amint ideérkeztem Cambridge-be meglepett, mennyi magyar szót hallottam szerte a városban és a kör azóta is egyre bővül. Csatlakoztam a Cambridge-Szeged Társasághoz, amely az egyetemen működik és sok jó programot szerveznek, ahol ismét van lehetőség magyarokkal találkozni!

Kell-e / számít-e kint a nyelvvizsga?

Nyelvvizsga nem számít itt kint, a nyelvtudás viszont igen. Minden munkához, még a takarításhoz is elvárnak bizonyos fokú tudást. És persze Neked is fontos, hogy megértsenek és megértesd magad. Enélkül nehéz boldogulni. Minimum középfokú nyelvtudással érdemes belevágni, mert  sok hivatalos ügyet egyedül kell intézni: bankszámlanyitás, National Insurance Number (angol TAJ szám) igénylése, albérleti és munkaszerződés aláírása, stb. Egyik sem bonyolult, de az ügyintéző kérdéseire illik tudni angolul válaszolni, ha már ebben az országban szeretnénk letelepedni.

 Kell-e tudni az angol nyelvtant?

A nyelvtant a mindennapi életben nem kell tudni. DE! Sosem úgy tanuljuk a nyelvet, hogy szavakat rakosgatunk egymás után rendszer nélkül, tehát aki nyelvet tanul, az szabályokat is tanul. Ahhoz, hogy itt boldogulj nem kell nyelvvizsga, csak a használható nyelvtudás, a kommunikáció alapú tudás szükséges. De az elengedhetetlen.

Mit tegyen az, aki fél megszólalni angolul?

Aki fél megszólalni, azt bátorítani kell. A legfontosabb, hogy el kell hinni, hogy senki sem perfekt angollal születik. Amúgy a szigetlakók nagyon türelmesek, megvárják, amíg befejezed a mondandódat, nem vágnak közbe, még akkor sem, ha keresed a szavakat. Egyik legfrissebb élményem egy bankban volt, amikor előttem egy indiai férfi kézzel-lábbal próbálta elmutogatni amit szeretett volna, és az ügyintéző végighallgatta, segített neki. Tehát nem kell félni, de ha külföldre szeretnél költözni, akkor magabiztosság és jó kommunikációs készség szükséges mindenképpen. Ez persze nem jelenti azt, hogy perfektnek kell lenni nyelvtanilag, a lényeg az, hogy el merjük mondani, amit szeretnénk, merjünk kérdezni és segítséget kérni, mert az angolok tényleg segítőkészek. (néha túl sokáig is állnak a kereszteződésben, mert túl udvariasak és egymásnak akarnak utat adni – szintén megtörtént eset! :-))

Mit dolgozol? Mesélj egy napodról!

Live-in nanny vagyok, ami azt jelenti, hogy a családdal élek, bár teljesen külön lakrészem van. Reggel hétkor keltem a lányokat, reggeli, indulás az iskoláikba. Cambridge-ben mindenki bicajozik, így mi is ezzel szeljük át  a várost, mivel a két iskola teljesen más irányban van. 9 után hazaérek, elviszem a kutyust sétálni és fél 11 körül pihenőidőmet töltöm egészen délután háromig, amikor ugyanez visszafelé lezajlik. Este hétig dolgozom, amikor is vacsora, fürdés és fogmosás után „átadom” őket az időközben hazaérkezett szülőknek és a meseolvasás már az ő feladatuk (ki nem hagynák Harry Potter százszor elolvasott könyveinek egyetlen fejezetét sem! A lányok már kívülről fújják az összes kötetet, de nem unják meg! :-) A hétvégéim pedig szabadok.

Mit csinálsz szabadidődben?

Hétvégén kirándulok, utazgatok a környéken, illetve az első hónap a múzeumok, képtárak látogatásával és a város felfedezésével telt. Most szeretnék elvégezni egy óvónőképző tanfolyamot, ami itt teljesen online, de szükséges hozzá egy gyakorlati hely. Néhány része a vizsgának letehető gyakorlati hely nélkül is, ezeket a tanfolyamokat végzem most. Amúgy bármilyen tanfolyamot el lehet végezni, barkácsolástól a műkörömépítésig viszonylag olcsón.

Meséld el a legjobb élményedet!

Nagyon sok jó élményem van, nehéz kiragadni egyet de talán az egyik legjobb, ami nemrégen történt: amikor először ideköltöztem Cambridge-be, találtam egy hangulatos éttermet, ami olcsó és nagyon finom ételeket kínál. Az egyik pultoslány akcentussal beszélt, de mivel angolul társalogtunk, nem gondoltam semmit. Aztán egy másik alkalommal egy barátnőmmel magyarul beszélgettünk, tanakodtunk, mit is együnk, erre a pultoslány kiszól nekünk: „Sziasztok Csajok, mit adhatok?” Majd' elájultam a döbbenettől, hányszor ettem már ott az elmúlt hetekben! :-) Végül a szünetében odajött hozzánk és számot, email címet cseréltünk, azóta is összejárunk és az ő baráti társasága már a miénk is! :-)

Hosszú távon mik a terveid? Hazajössz? Végleg kint maradsz?

A legnagyobb problémám az, hogy nem látok Magyarországon perspektívát. Amikor otthon éltem, nem tudtam, hogy ha dolgozom X összegért, akkor X év múlva hol fogok tartani, hol és miből fogok megélni. Itt kint biztonságban érzem magam anyagilag, tudom, hogy az árak bár itt is emelkednek évente, de kiszámíthatóbb az életem, tudok tervezni, tudom alakítani az életem. Nem szándékozom hazaköltözni, viszont a nyugdíjas éveimben szívesen elüldögélnék a Balaton partján a kis házikómban és etetném a hattyúkat, pont mint régen, amikor kislány voltam...

Köszönöm a beszélgetést!