Egyik hatodikos tanítványom egyszer egy bonyolultabb nyelvtani feladatnál nagyot sóhajtott, és letette a ceruzát, mondván, ő ezt úgysem tudja megoldani. Végül is neki az anyukája is megmondta, hogy semmi nyelvérzéke nincsen, lehet, hogy nem is az ő gyereke.

Teljesen elképedtem! - Hogy mondhat anyukád ilyet?

- De hát anyának annyira könnyen megy a nyelvtanulás, nekem meg egyáltalán nem. Azért mondta, hogy nem őrá ütöttem, az tuti.

Szerinted ez a lány el fogja nekem valaha is hinni, hogy ő is meg tud tanulni angolul?

Akkor sikerülni is fog! Hogy honnan tudom ezt ilyen biztosan? Tapasztalatból. Tanítványaim közül előbb sikerült az olyanok nyelvvizsgája, akik hittek magukban, és esetleg kevesebbet készültek, mint azoké, akik "halálra tanulták magukat", de azzal az érzéssel mentek nyelvvizsgázni, hogy "Ez nekem úgysem sikerülhet!"

Ezzel nem arra akarlak biztatni, hogy elég, ha hiszel magadban, tanulnod nem kell! Elégnek nem elég, de feltétlenül szükséges!

Én 2007 elején meg voltam győződve róla, hogy egy bizonyos iskolában fogok tanítani. Nyár elején meg is kaptam az állást úgy, hogy hivatalosan még ki sem írták a pályázatot. Az állás amúgy azóta is az enyém, véglegesítettek is, és a gyerekek már nagyon várják, hogy a babázás után visszamenjek hozzájuk. :)