Az előző bejegyzést folytatva: persze nem csak a gyerekeinket címkézzük lépten-nyomon, magunkra is aggatunk folyton ilyen-olyan jelzőket! A legrosszabb, ha az "Én ehhez nem értek!", az "Áááá, ehhez én teljesen hülye vagyok!" vagy a "Nekem ez úgysem fog menni, már a tanárom/anyám/apám is megmondta!" szerepel a leggyakrabban a magunkról alkotott véleményünkben.

És azt hiszem, itt jön a képbe a pedagógusok felelőssége is. Bevalljuk vagy sem, mindannyiunknak számít az első benyomás, és hajlamosak vagyunk az alapján beskatulyázni diákjainkat. De igenis kötelességünk lenne időnként felülvizsgálni a skatulyáinkat, megnézni azt a gyereket még egyszer és esetleg magunkban vagy fennhangon bocsánatot is kérni tőle, ha kiderül, hogy mégsem olyan, amilyennek gondoltuk!

Hogy ehhez nagy adag empátia, odafigyelés és türelem szükséges? Ja kérem, aki csak a nyári szünet miatt megy pedagógusnak?!

Rossz hírem van: egyedül nem megy! Ez sem… Egyedül egy nyelvet megtanulni csak nagyon kevés embernek sikerült. Ha te a nagy átlaghoz tartozol, Neked is szükséged lesz valamilyen külső segítségre. A következőkben biztosan el kell gondolkodnod azon, hogy Te hogyan tudsz a leghatékonyabban tanulni: egy kislétszámú csoportban egy nyelviskolában vagy magántanárnál egyedül? Mindkettőnek van előnye és hátránya is szép számmal, és azt csak Te tudhatod, Neked mi felel meg legjobban?

A magántanár

• Csak veled foglalkozik
• A te haladási ütemedhez igazítja a tanulnivalókat. Ha valami nem megy vagy nem világos, rögtön szólhatsz, és a tanár annyi plusz gyakorlást iktat be, amennyire Neked szükséged van
• Egy idő után már ismeri az erősségeidet és a gyenge pontjaidat egyaránt
• Ha jól felkészült emberről van szó, akkor segít, hogy a gyengéidet a saját előnyöddé alakítsd
• Általában alkalmanként fizetsz neki, így csak azt az órát fizeted ki, amin részt is vettél

De:

·        Egy magántanárnak egyszerűbb megmagyarázni a bizonyítványunkat, hogy az adott órára épp miért nem tudtunk készülni