Elárulok egy titkot: én már gyerekkoromban is tanárnak készültem. Amíg az öcsém mindig bunkereket épített a barátaival, én iskolásat játszottam a babáimmal. Sőt, néha még a nagyanyám tyúkjairól meg csirkéiről is azt képzeltem, hogy ők a gyerekek. Hangosan beszélni nem mertem hozzájuk, mindig csak gondolatban utasítottam őket - de erről most eszembe jutott valami, amit a nyelvtanulásban is kamatoztathatsz. Megteheted, hogy ha valami érdekes történik veled napközben, végiggondolod, hogyan mesélnéd el egy angol anyanyelvűnek. Igen, kicsit valóban olyan, mintha magadban beszélnél, de szerintem ez egyáltalán nem őrültség!

Vagy egy másik ötlet: Amint kiírsz a szótáradba egy kifejezést vagy szókapcsolatot, rögtön mondd is ki azt hangosan többször egymás után. Elvégre nem (csak) írásban szeretnéd használni az angol nyelvet, hanem szóban, beszédben (is).

Hasonlóképpen, ha filmet nézel angol nyelven (ha muszáj, akkor magyar felirattal), állítsd meg a filmet minden alkalommal, amikor megüti a füledet egy-egy új kifejezés. Játszd le ezt a részt annyiszor, ahányszor szükséged van rá ahhoz, hogy tisztán, szép kiejtéssel el tudd ismételni.

Érdemes megragadnod mindent alkalmat, amikor angolul beszélhetsz, még ha nem is teheted meg anyanyelvi környezetben. Amikor középiskolás voltam, játszottunk olyat a kollégiumban, hogy egész délután csak angolul volt szabad beszélnünk egymással. Persze a szókincsünk elég foghíjas volt a gördülékeny kommunikációhoz, de nagyon jól szórakoztunk, miközben kézzel-lábbal, széles gesztusokkal magyaráztunk egymásnak.

És most jöjjenek a vizuális tanulási stílust kedvelők. Számukra egy jó ábra többet mond ezernyi szónál, hiszen ők leginkább a látottakra támaszkodnak a tanulás során. Számukra nem csak a rögzítés, hanem a felelevenítés is sokszor vizuális alapú. Ha a tananyag nem rendelkezik jó ábrával, akkor ajánlott, ha ezt maga a tanuló hozza létre, hiszen a bevésődést már magának az ábrának a megalkotása, az olvasott anyag vizuális rendszerezése is segíti.

Kedvenc nyelvtankönyvemben, Dohár Péter Kis angol nyelvtanjában a szerző mindig ábrákkal szemlélteti egy-egy igeidő legfontosabb funkcióját. Alább például azt láthatod, hogyan mutatja be a nyelvtanulóknak az egyszerű jelen használatát:

„A rajzon látható kis nyilak azt próbálják érzékeltetni, hogy a cselekvés rendszeresen, ismétlődően megy végbe, tehát például minden nap, minden reggel stb.