Van egy jó módszer, ami megint a vizuális módon tanulókról jutott eszembe, de persze nemcsak ők vehetik hasznát. Ez az elmetérkép. Már írtam róla, hogy agyunk két fele más-más funkciókért felel.

Jobb agyféltekés tulajdonságok:

Zene, ritmus, színek, érzések, képzelet

Bal agyféltekés tulajdonságok:

Számok, logika, sorrendiség, írott szöveg, nyelvek

Ebből már láthatjátok, hogy a hagyományos jegyzetek (fentről lefelé, balról jobbra, nyomtatott szavakkal, szigorú renddel) csak a bal agyféltekés tulajdonságainkat használják. De mit csinál eközben a jobb agyféltekénk? Unatkozik, elfoglalja magát, és zavarja a bal agyféltekénket a munkában - elkalandozik, ábrándozik, dúdol, dobolásra készteti az ujjunkat. Nyilvánvalóan sokkal hasznosabb lenne, ha agyunk mindkét felét munkára tudnánk bírni.

Az elmetérkép a bal agyféltekés tulajdonságok mellett (szavak, számok, sorrendiség, logika) felhasználja a jobb agyféltekés tulajdonságainkat is (képek, színek, érzések), és ezáltal hatékonyabb tanulási lehetőséget kínál.

Hogyan készítsünk elmetérképet?

Fordítsuk el a lapot vízszintes irányba! A függőleges irányú lap szintén egy kényszerített módszer, természetes csak akkor lenne, ha a szemeink függőlegesen egymás fölött helyezkednének el. De mivel a szemeink helyzete vízszintes, ezért a látómezőnk is vízszintes kiterjedésű, így a vízszintes formátumú lapot sokkal jobban ki tudjuk használni.

Használjunk egy központi képet kiindulásnak! Agyunk természetes munkája során is így dolgozik: egy központi fogalomhoz (ami általában képileg is megjelenik “lelki szemeink” előtt) kapcsolja hozzá asszociációit.

Kapcsoljunk elágazásokat a központi képhez! Azokat a vázlatpontokat, amelyeket a lapon aláhúzással kiemelnénk, és alá sorakoztatnánk a vázlatpontjainkat, itt tegyük a főbb ágainkra, majd ezeket tovább ágaztatva írjuk fel a részleteket az asszociációink mentén. Ez a forma azért is praktikus, mert míg a hagyományos jegyzetet nagyon nehéz bővíteni, ha már a pontokat leírtuk, az elmetérképbe nagyon egyszerű beszúrni valamit, ha utólag jut eszünkbe.

Használjunk színeket és képeket! Hogy miért? “Mert így szebb”. Az elmetérképre felkerült információk így könnyebben memorizálhatók vagy jobban inspirálják a további munkát, bővebb asszociációra adnak lehetőséget. De ez csupán annak a következménye, hogy agyunknak jobban tetszik a színes, képekkel tűzdelt, mókás ábra, és ezért szívesebben dolgozik vele.

Miért használjunk elmetérképet?

Mert könnyed, természetes, mókás, kreatív, egyedi, hatékony, és rengeteg dologra lehet használni. A korábbi bejegyzésben említett egyszerű jelen igeidőt például valaki így „jegyzetelte le” magának elmetérkép formájában:

Ha a nagy tanulásban egy kis lazítás is kellene: http://mariavendeghaz.blog.hu/2014/06/26/maria_vendeghaz_kekkut

És most jöjjenek a vizuális tanulási stílust kedvelők. Számukra egy jó ábra többet mond ezernyi szónál, hiszen ők leginkább a látottakra támaszkodnak a tanulás során. Számukra nem csak a rögzítés, hanem a felelevenítés is sokszor vizuális alapú. Ha a tananyag nem rendelkezik jó ábrával, akkor ajánlott, ha ezt maga a tanuló hozza létre, hiszen a bevésődést már magának az ábrának a megalkotása, az olvasott anyag vizuális rendszerezése is segíti.

Kedvenc nyelvtankönyvemben, Dohár Péter Kis angol nyelvtanjában a szerző mindig ábrákkal szemlélteti egy-egy igeidő legfontosabb funkcióját. Alább például azt láthatod, hogyan mutatja be a nyelvtanulóknak az egyszerű jelen használatát:

„A rajzon látható kis nyilak azt próbálják érzékeltetni, hogy a cselekvés rendszeresen, ismétlődően megy végbe, tehát például minden nap, minden reggel stb.