Elárulok egy titkot: én már gyerekkoromban is tanárnak készültem. Amíg az öcsém mindig bunkereket épített a barátaival, én iskolásat játszottam a babáimmal. Sőt, néha még a nagyanyám tyúkjairól meg csirkéiről is azt képzeltem, hogy ők a gyerekek. Hangosan beszélni nem mertem hozzájuk, mindig csak gondolatban utasítottam őket - de erről most eszembe jutott valami, amit a nyelvtanulásban is kamatoztathatsz. Megteheted, hogy ha valami érdekes történik veled napközben, végiggondolod, hogyan mesélnéd el egy angol anyanyelvűnek. Igen, kicsit valóban olyan, mintha magadban beszélnél, de szerintem ez egyáltalán nem őrültség!

Vagy egy másik ötlet: Amint kiírsz a szótáradba egy kifejezést vagy szókapcsolatot, rögtön mondd is ki azt hangosan többször egymás után. Elvégre nem (csak) írásban szeretnéd használni az angol nyelvet, hanem szóban, beszédben (is).

Hasonlóképpen, ha filmet nézel angol nyelven (ha muszáj, akkor magyar felirattal), állítsd meg a filmet minden alkalommal, amikor megüti a füledet egy-egy új kifejezés. Játszd le ezt a részt annyiszor, ahányszor szükséged van rá ahhoz, hogy tisztán, szép kiejtéssel el tudd ismételni.

Érdemes megragadnod mindent alkalmat, amikor angolul beszélhetsz, még ha nem is teheted meg anyanyelvi környezetben. Amikor középiskolás voltam, játszottunk olyat a kollégiumban, hogy egész délután csak angolul volt szabad beszélnünk egymással. Persze a szókincsünk elég foghíjas volt a gördülékeny kommunikációhoz, de nagyon jól szórakoztunk, miközben kézzel-lábbal, széles gesztusokkal magyaráztunk egymásnak.