Múltkor leírtam, hogy a gyerekemet igyekszem pozitív hitrendszerrel kiengedni a nagyvilágba. Egyik este a lányommal arról beszélgettünk, hogy mi lenne, ha nyernénk a lottón. (Mellékesen jegyzem meg, nagyon ritkán veszünk lottószelvényt, így azt hiszem, ez nehezen jönne össze.) Hosszan mesélte, milyen játékokat szeretne akkor magának, aztán legyintett, hogy neki úgysincs szerencséje. Én persze rögtön felkaptam a fejem. Mondtam neki, hogy nagyon is szerencsés, hiszen megvan mindene. Van anyukája, apukája, akiknek ő az egyik legdrágább kincse, a tágabb család tagjai is rajonganak érte, okos, ügyes, szép, megszületett a várva-várt testvére is, és játéka is annyi van, hogy egy játékboltot nyugodtan nyithatnánk belőle.

Ahogy hallgatta a felsorolásomat, néha belehümmögött, hogy "Tényleg!". A végén aztán azt mondtam neki, hogy még a neve is azt jelenti, hogy Fortuna kegyeltje (és nem mellesleg Isten ajándéka).

Néhány nap múlva ismerősökkel beszélgettünk, közben ő a fűben bogarászva talált egy négylevelű lóherét. Mondtam neki, tegye el, majd szerencsét hoz. Erre ő rögtön azt válaszolta: "De anya, tudod, hogy én amúgy is szerencsés vagyok!"

Sőt, azt hiszem, én is! :)

A múltkor azt állítottam, hogy a gondolatainknak és a kimondott szónak mekkora ereje van.

Kaptál is egy házi feladatot ezzel kapcsolatban, emlékszel? Végy egy kis jegyzettömböt, és azt vidd magaddal egy egész napon keresztül. Bárhová mész, bármit csinálsz, írj fel minden jelzőt és gondolatot, amit napközben saját magaddal kapcsolatban kimondasz. Ilyenekre gondolok például: kapsz egy új feladatot a főnöködtől, de csak két napot ad arra, hogy elvégezd. Azt mondod: "Á,úgysem tudom időben megcsinálni! Mindig elúszok a határidőkkel!" vagy azt: "Már alig várom, hogy nekiállhassak! Annyi ötletem van!"

Mire jutottál? Mennyire hízelgő, amit magadról gondolsz? Ha nem túlságosan, és szeretnél ezen változtatni, akkor azt javaslom, kis lépésekkel haladj. Ha például felmerült benned az a gondolat, hogy "Ezt úgysem tudom megcsinálni!" akkor innentől kezdve minden alkalommal, amikor ez eszedbe jut, gondold azt és mondd is ki hangosan: "Meg tudom csinálni!"

Ne várd azt, hogy egyik napról a másikra megváltoznak évtizedek alatt beléd rögzült hitek, de szépen apránként meg tudod változtatni őket. Ha pedig van gyereked, az a legegyszerűbb, ha őt már eleve ilyen pozitív hitrendszerrel engeded ki a nagyvilágba. A következő bejegyzésben leírom, én hogyan csinálom.