Müller Péter Benső mosoly című könyvét olvasom éppen, és még abban is találtam valamit, ami a nyelvtanulásban is kamatoztatható. A könyv egyik alaptézise, hogy mindenért, ami az életedben történik, Te vagy a felelős. És mennyire igaz ez a tanulásra - és a nyelvtanulásra is. Olyan könnyű azt mondani, hogy nem tudtam megtanulni semmilyen idegen nyelven sem tisztességesen, mert...Mert a tanárom nem olyan volt! Mert nem volt pénzem nyelviskolára! Mert nincs nyelvérzékem!

De mégsem viselkedhetünk egész életünkben úgy, mint egy kétéves kisgyerek, aki nekimegy az ajtónak, aztán jól elveri azt, pedig nem az ajtó volt, aki nem figyelt. Aki nem hárítja gyermeki módon mindig másra a felelősséget, az képes azt is kimondani:  Nem tanultam, mert lusta vagyok! Nem tanultam, mert nem láttam értelmét!

Ha valaki viszont eljut az önkritikának erre a szintjére, akkor már egy nagy lépést tett a tudatos és sikeres nyelvtanulóvá válás útján!

Te hol tartasz most?

Eszembe jutott egy érdekes dolog, ami nem a nyelvtanulással kapcsolatos, de arra is igaz. Beszélgettem valakivel, akinek szokása, hogy ráérezve a másik ember gyenge, sebezhető pontjára, amint alkalma adódik rá, belemar a másikba. Jó, ez a belemarás van, hogy csak apró szurka-piszka, de olyan is van, hogy messzebbre megy. Most talán megfejtettem a titkát: azért bánt másokat, mert az ő élete sem olyan kerek, egész, mint amilyennek ő azt szeretné.

És hogy hogyan tudom ezt a nyelvtanulásra lefordítani? Egyszerűen. Amikor valaki azt mondja: "Minek bajlódsz annyit az angollal? Úgysem fog menni!" Akkor kérdezd meg tőle, mit gondol, neki miért nem sikerült tisztességesen megtanulnia bármilyen idegen nyelven. És hogy vajon, ha összefognátok és segítenétek egymást, nem menne-e a dolog mindkettőtöknek jobban.

Két dolog történhet: kihúzod a méregfogát és többet nem piszkál (legalábbis téged nem). De szerencsés esetben nyerhetsz  egy szövetségest, akivel támogathatjátok egymást!