Múltkor az oviban, míg a lányomat öltöztettem, az óvó nénik a pici fiammal játszottak. "Gyere, süssünk pácsát!" - mondja az egyik. Erre a másik elkezdi cinkelni: "Pácsát? A 21. században a gyerekek már nem sütnek pácsát!!!"

Nekem erről az jutott eszembe, amit Vekerdy Tamás is ír az Érzelmi biztonság című könyvében. Hogy régen az anyukák minden helyzetre ösztönösen tudtak egy dalt vagy mondókát, és mondták, játszották, énekelték a gyereknek. Aztán valamiért ezek elfelejtődtek, vagy úgy gondoljuk, nem elég modernek, vagy nekünk már nem is jutnak eszünkbe. Pedig a gyerekek annyira tudják élvezni a Gyí, paci, paripát, A cini, cini muzsikát vagy a Süti, süti pogácsát!

Valahogy így van ez a nyelvtanulásban is. nem gondolom, hogy attól, hogy egy módszer régi, rögtön ki kell dobni a kukába. Lehet, hogy az olvasd el a szöveget és fordítsd le  valóban elavult, de fordítani kell. Csak nem angolról magyarra, hanem magyarról angolra. Hiszen a fejedben is magyarul fogalmazod meg a mondanivalódat, nem? Ezért arra biztatlak, fordíts sokat, és bármit ami eszedbe jut. Gondold végig mondjuk, mit csináltál tegnap, és hogyan mesélnéd el ezt valakinek angolul. Gyakorolsz? Igen! Sok idő kell hozzá? Nem! Aktiválod a szókincsed? Igen! Akkor mire vársz még? :