Egy idő után mindenki eljut arra a pontra, hogy felteszi a kérdést: a két nyelv közül melyiket válassza? Melyiket könnyebb megtanulni? Melyikkel lehet jobban boldogulni? 

Hogy melyik könnyebb, azt nem tudom. A németben nem elég a szót tudni, tudni kell a névelőt is. És ha ez még nem elég, mindent ragoznak. Az angolban nincsenek névelők, de van tizenkét igeidő. Amit én szeretek benne, hogy az igeidőkben van logika is, így máris nem olyan rémisztő ez a dolog.

Hogy melyikkel könnyebb boldogulni? Az a baj, hogy itt a Balaton környékén hosszú évekig mindenki a német nyelvet tartotta kizárólagos fontosságúnak, hiszen főleg német anyanyelvű turisták körében voltunk kedvelt nyaralási helyszín.

Van, aki még most is így gondolkodik, csak azt nem veszi észre, hogy közben történt egy csomó változás.

1. Már nem jön annyi német.

2. A német turista is beszél valamilyen idegen nyelvet, és ez a legtöbb esetben az angol. Egyszer nyugdíjas német házaspár kért tőlem útbaigazítást, persze németül. Én szokás szerint rögtön megkérdeztem, hogy beszélnek-e angolul. És legnagyobb meglepetésemre a férfi azt válaszolta, igen. Én pedig rögtön tudtam segíteni.

3. Megjelent egy csomó más náció is a környéken (pl oroszok)

4. És ha valaki történetesen nem ott akarja leélni az egész életét, ahol született, már nem áll meg a német nyelv kizárólagosságába vetett hite. Elég Székesfehérváron, Pécsett vagy Budapesten élni, és máris az angol nyelv lesz az az idegen nyelv, amivel boldogulni lehet. És mivel a mai gyerekek számára a felnőtt éveikben már az országhatárok nem jelentenek valódi határokat, megint oda lyukadunk ki, hogy ha angolul megtanul a gyermek, akkor a világban bárhol boldogul majd. Meggyőződésem, hogy a gyerekeinknek szárnyakat kell adnunk, és nem pórázt a nyakukra. :)

5. A szállodaiparban dolgozó egyik ismerősöm pedig azt mondja, az angol mellé sokkal érdemesebb megtanulni egy keleti nyelvet (mondjuk az oroszt) mint egy másik nyugatit. És én azt gondolom, van ebben igazság, nem is kevés.

Persze lehet velem vitatkozni...