Reggel kinéztem az ablakon, és tudjátok, mit láttam? Ragyog a nap, a házunk mögötti hatalmas fenyőfasor csupa hó és a szántóföldön egyetlen vakító takaró! Ugye ilyenkor nektek sem a hideg, a latyak meg a gondok jutnak eszetekbe? Olyan jó lenne még gyereknek lenni, és a télnek mindig csak a szép részét észrevenni!

Jól van, megadom magam: engem is elért a karácsonyi készülődés hangulata. Egész héten azon gondolkodtam, hogy idén tényleg sk készítésű ajándékokkal lepem meg a családot. A lányom lassan hatéves lesz, elég nagy már ahhoz, hogy segítsen. Így tényleg megtanulhatja, hogy nem az ajándék pénzbeli értéke számít, hanem a szeretet, amivel készült.  Én pedig, mivel a második babánkat várva itthon töltöm már a napjaimat, nem hozhatom fel kifogásként, hogy munka mellett nem lesz időm az igazi, hangulatos készülődésre…Szóval, most vagy soha! Mézeskalácsot fogunk sütni, angyalkás díszeket fogunk ragasztgatni és persze karácsonyi dalokat hallgatunk közben. Olyanokat, mint ez is: