Emlékszel még arra, amikor kisgyermekként megtanultál beszélni? Vagy amikor a gyermeked tanult az anyanyelvén tőled? Vagy a rokonságban, ismerősöknél, bárhol a környezetedben hallottál már kisgyereket, ahogy a felnőtteket utánozza?
Azt hiszem, valahogy így kellene nekünk az idegen nyelvekhez hozzáállnunk! Egyszerűen utánozni, ahogy az anyanyelvi beszélők csinálják (tudod, filmek, mesék, rádió, esetleg tévé) - és ami a legfontosabb, nem görcsölni azon, hogy "Mi van, ha hibázok?" Ha megértik, amit mondtam, úgyis válaszolnak rá (legfeljebb finoman felhívják a figyelmemet arra, hogyan kell helyesen kifejeznem magamat). Ha nem értik, úgyis visszakérdeznek.
Mindenkinek azt tanácsolom, az elején próbálja egyszerűen megfogalmazni a mondanivalóját! És csak ha már kellő magabiztossággal beszél egyszerű tőmondatokban, akkor akarja árnyaltabban kifejezni magát. Úgy mint a kisgyerekek, csak lazán... :)