A kreativitás fejlesztéséről szóló blog bejegyzésemben már írtam arról, milyen hasznos, ha a napi rutinnak számító dolgokat a megszokottól eltérően tesszük. Az Interneten böngészve rábukkantam a Neurobics nevű módszerre, amely ezt az alapgondolatot viszi tovább:

A módszer neve az aerobic-ra emlékeztet, talán Agytorna lehetne magyarul. Az agykutatás legfrissebb fejleményeire alapozó eljárás új távlatokat nyit a tanulás számára. Az eddigi módszerektől eltérően, amelyek elsősorban a logikai feladatok és memóriafejlesztő gyakorlatok segítségével kívánt nagyobb hatásfokot elérni, a Neurobics az agy általános észlelési képességeit aknázza ki, felhasználva az öt alapérzékelési szintet az asszociációk kiépítésében. Nagyszerűsége abban rejlik, hogy egyszerűen beépíthető a mindennapokba, és a rendszeres gyakorlás meghozza gyümölcsét. A Neurobics alapja az észlelési folyamatok hatékonyságának növelése.

Egy egyszerű gyakorlat: kapcsolj ki az öt érzékszervből egyet-egyet a mindennapi tevékenység során. Például öltözz fel reggel behunyt szemmel, vagy nézz végig egy filmet kikapcsolt hang mellett. Esetleg próbálj ki egy étkezést néma csendben. Várhatóan a kikapcsolt érzékelési modalitások mellett a többi érzékszerv intenzívebb működését tapasztalod majd. Kifinomuló tapintás, a mozdulatokra élesedő látás, az ízlelés differenciálódása várható. E gyakorlatok számtalan változata lehetséges: például több érzékelési modalitás kombinációjára egy zenemű hallgatása, kombinálva egy festmény nézésével. Esetleg reggelire vanília-ital, a kávé helyett stb. A gyakorlatok eredményeként a figyelem élesebbé válik, könnyebben reagál az agy a különféle információkra.

Ezt segítheti minden, ami új, szokatlan, váratlan. Sokat segít például, ha időről-időre átrendezzük munkaasztalunkat. Esetleg fejre állítjuk a család fotót az asztalon, vagy eddig szokatlan elrendezést alakítunk ki a könyveink között. Ezeknek az apró változtatásoknak a jelentősége abban rejlik, hogy a hagyományos tanulás során általában csak bal agyféltekénket terheljük, amely a logikus, analitikus gondolkodás színtere. A változtatások azonban az összkép megragadásával foglalkozó jobb féltekénket is aktiválják, hiszen a zsibbasztó, megszokott és már-már unalmas környezetben hirtelen nem stimmel egy-egy részelem. A jobb félteke feladata lesz a megváltozott formák, színek és összefüggések interpretációja.

A mindennapi rutintól való elszakadás erőfeszítést követel, de megéri. A gondolkodási készségek gyors fejlődését hozza. Ilyen egyszerű gyakorlatokkal képezhető agyunk: mint a szokásos iskolába vezető út helyett más útvonal kigondolása, új receptek kipróbálása, eddig még nem próbált tevékenységek, sportágak kóstolgatása, de hasonló hatású lehet egy új ülőhely is az osztályban, vagy a buszon, a nem domináns kéz használata a mindennapokban. A lényeg: a szokások meghaladása.

Fontos, hogy megtanuljuk, milyen helyzetekben megy könnyen számunkra a tanulás, gondolkodás. A mozgatórendszer és az agy kapcsolata a legújabb kutatások szerint alapvetően meghatározza az intellektuális funkciókat is. Ezért érdemes tudatosítanunk, hogy például állva, ülve, fekve sikerült-e legjobban memorizálnunk a tananyagot, esetleg volt-e olyan környezet, helyszín, ami kifejezetten kedvező volt számunkra (pl. a friss levegőn, az autó hátsó ülésén, vagy bizonyos helyiségekben), és miközben tanultunk, milyen testtájainknak voltunk hangsúlyozottan tudatában. Ezeknek az emlékeknek a felidézése támogatja az emlékezeti folyamatokat.

Zárásul egy egyszerű gyakorlat: ezt a szöveget kinyomtatva, a lapot fejtetőre állítva máris fokozott agymunkára ösztönözhetjük magunkat. Ha kezdetben némi fejfájással jár is a dolog, ez jelzés arra, hogy új agyterületeket kényszerítünk munkára. Ami a végén biztosan megéri.