Ügyelek gondolataimra, mert irányítják szavaim.
Ügyelek szavaimra, mert azok szabják meg tetteim.
Ügyelek tetteimre, mert azok szabják meg szokásaim.
Ügyelek szokásaimra, mert azok szabják meg jellemem.
Ügyelek jellememre, mert azok szabják meg sorsomat.

Szerinted akkor fontos az, hogy mit gondolsz? Mit gondolsz magadról? Mit gondolsz a nyelvtanulásról? Azt hiszed, neked ez nem fog menni? Nincs nyelvérzéked? Vagy azt, hogy "Miért ne menne"? Egy dolog biztos, akármit gondolsz is, az lesz igaz rád. Akkor már érted, miért olyan fontosak a pozitív megerősítések és a támogató barátok?

Ha szeretnél nyelvtanulókra szabott pozitív gondolatokat olvasni, irány a honlapom: http://megtanitalakangolul.hu/vidd-el-ingyen/pozitiv-allitasok-nyelvtanuloknak/

Eszembe jutott egy érdekes dolog, ami nem a nyelvtanulással kapcsolatos, de arra is igaz. Beszélgettem valakivel, akinek szokása, hogy ráérezve a másik ember gyenge, sebezhető pontjára, amint alkalma adódik rá, belemar a másikba. Jó, ez a belemarás van, hogy csak apró szurka-piszka, de olyan is van, hogy messzebbre megy. Most talán megfejtettem a titkát: azért bánt másokat, mert az ő élete sem olyan kerek, egész, mint amilyennek ő azt szeretné.

És hogy hogyan tudom ezt a nyelvtanulásra lefordítani? Egyszerűen. Amikor valaki azt mondja: "Minek bajlódsz annyit az angollal? Úgysem fog menni!" Akkor kérdezd meg tőle, mit gondol, neki miért nem sikerült tisztességesen megtanulnia bármilyen idegen nyelven. És hogy vajon, ha összefognátok és segítenétek egymást, nem menne-e a dolog mindkettőtöknek jobban.

Két dolog történhet: kihúzod a méregfogát és többet nem piszkál (legalábbis téged nem). De szerencsés esetben nyerhetsz  egy szövetségest, akivel támogathatjátok egymást!